Környezetvédelmi elmélet és ötletek írta: Fekete Árpád Megjelent az Interneten a Free Eco Web Services (FEWS, korábban: FEcoWebS) prodzsekt honlapjának részeként (a honlapot másképpen "Ingyen Öko Bölcsesség"-nek is nevezhetjük). Ez a TXT fájl összegyűjti azokat az értékes írásokat a honlapról, amelyek magyarra és angolra is le lettek fordítva. Ezek az írások közkincsek lettek i. sz. 2013. október 19-től. Verzió: 3.1.27 Ez onnan jön, hogy (Év-2012).(Hó).(Nap) --- Tartalomjegyzék: 1. Tizenkét esszé környezetvédő elméletről 1.1. Bevezető 1.2. Környezetbarát mondatok 1.3. Környezetvédelem és túlélés 1.4. Környezetvédelem és hit 1.5. Környezetvédelem és etikai elmélet 1.6. Etikai környezetvédelem, jó tanácsok 1.7. Politikai környezetvédelem, szövetség 1.8. Politikai környezetvédelem, figyelmeztetés 2. Környezetbarát ötletek amatőr gyűjteménye 2.1. Környezetbarát játékok 2.2. Környezetbarát gazdaságosság 2.3. Ötletek politikusoknak 2.4. Ötletek gazdagoknak 2.5. Ötletek aktivistáknak 2.6. Ötletek kutatóknak --- I. Tizenkét esszé környezetvédő elméletről Az első rész egy rövid összefoglalója kell legyen annak, hogy mi a fontos a környezetvédelemben. --- 1.1. Bevezető A környezetvédelmi problémákról bőséges anyagot találhatunk a nagyobb könyvtárakban, az interneten vagy a médiában. Azoknak a műveknek a javát professzionális, nagy tudású környezetvédők készítették, ezért általában sok tényt tudhatunk meg belőlük, általában referenciákkal. Ezzel ellentétben, Fekete Árpád inkább a meglévő tudásunkra alapoz, segít a tények jobb értelmezésében, emlékeztet, népszerűsít, és legfőképpen megoldást keres a problémákra. Először azt kell megértenünk, hogy a megoldást inkább a társadalomban kell keresnünk, mint a természettudományok vagy a technológia területén, hiszen az emberiségnek eddig sem a hatalma, hanem inkább a hajlandósága, akarata, egyetértése és együttműködése hiányzott a környezeti problémák megoldásához. A lényeget minden egészséges ember meg tudja érteni: az emberi tevékenységek annyira megváltoztatták a Föld bolygót, hogy az egyre kevésbé lett alkalmas az élet támogatására. Ha ez továbbra is így megy, akkor az sok növény- és állatfaj, sőt talán még az emberiség kipusztulását is okozhatja, az esetleges túlélő embereknek pedig sokáig kellemetlen környezetben kell élniük. A veszély mértékéről és a problémák nagyságáról már megoszlanak a vélemények, és ezek jobb megértésében jól jönnek a professzionális környezetvédők művei. Ha tehát megértettük, hogy milyen problémákkal állunk szemben, érdemes közösen megoldanunk azokat. A tudomány és a technológia nem tudtak és nem tudnak az összes problémára megoldást adni. Ezek csak eszközöket adnak a kezünkbe, de az eszközök önmagukban nem elegendőek a környezetvédelmi problémák megoldásához, ha ahhoz nincs meg a kellő akarat. Vajon meg tudná menteni a Földet a tömegpusztító fegyverek alkalmazásától egy újabb technológia? Vajon megmentene egy őrült tudóstól pusztán a technológia? Vagy megmentheti a technológia a veszélyeztetett állatfajokat a kipusztulástól a nagy éhínségek idején? Érezhető, hogy ide több kell. Arra van szükség, hogy az emberek nagy része azt tegye, ami jó az élővilágnak és az egész emberiségnek is. Ebben segíthet a világnézeti és etikai oktatás is, de még inkább a gazdasági és politikai rendszer módosítása, hiszen az emberek többsége keveset törődik a környezetvédelemmel, amíg a többi út versenyképesebbnek tűnik. A környezetvédő mozgalom szorosan összekapcsolódik a politikával, és állandóan igyekszik befolyásolni a döntéshozókat szavazatokkal, ötletekkel, a tények megmutatásával és szakértői segítséggel. Van, ahol a természetvédelem és az emberiség túlélésének ügye segítik, és van, ahol akadályozzák egymást. Ha nem lett volna emberiség, akkor a világ valószínűleg természetesebb és megjósolhatóbb lenne, mint most. Az emberiség viszont talán képes megvédeni a földi élővilágot egy űrből érkező fenyegetéstől, és talán képes átmenteni az élővilág egy részét egy másik bolygóra. Tehát nem tudjuk, hogy az emberiség jót vagy rosszat tesz-e hosszú távon az élővilágnak. Azt viszont tudjuk, hogy a természetes élővilág jót tesz az emberiségnek, hiszen táplálékot, tudást és energiát ad. Ezért a természet egy részét mindenképpen érdemes megmenteni. Sajnos az emberiség felelőtlenségének köszönhetően az i. sz. 21. század elején a természetes élővilág egyre inkább területeket veszt, és az élettelen környezet állapota is egyre inkább különbözik attól, ami az évmilliók során fenntarthatónak bizonyult. Ezután talán már az emberiség túlélése a tét. Az embereknek néha együtt kell működniük, néha pedig versenyezniük kell egymással a túlélés érdekében. A környezetvédelmi megállapodások példát mutatnak az együttműködésre. Van, amikor a jó együttműködés formáját nem könnyű megtalálni. Ilyenkor talán segíthet, ha evolúciós szempontból előnyös és kényszerítő környezetvédő ötleteket csepegtetünk. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Central Intelligence Agency - The World Factbook (Washington DC, 2013, évente megjelenik) ... hivatalos idézési forma: The World Factbook 2013-14. Washington, DC: Central Intelligence Agency, 2013 Worldwatch Institute - State of the World (2013, évente megjelenik) Worldwatch Institute - Vital Signs (2013, évente megjelenik) United Nations Environment Programme - UNEP Year Book 2013 (évente megjelenik) United Nations Environment Programme - UNEP 2013 Annual Report (évente megjelenik) --- 1.2. Környezetbarát mondatok Nem fontos fikcionális irodalmat tanítani, de annál fontosabb képességeket, etikát és törvényeket tanítani. A retorika a középkori egyetemeken még mindig jobb volt, mint a képzeletbeli történetek irodalmának oktatása a 20. századi Magyarországon. Félek, hogy a technológiai fejlődés rosszabbá teszi a dolgokat a Földön: a társadalmi fejlődésnek fel kell zárkóznia. Ha Afrikában magas a születések száma, a szegénység elkerülhetetlennek tűnik, ők a felelősek. A városokban a születések száma kisebb lehet. A pénzügyi szolgáltatások mindenképpen pénzbe kerülnek. Ha ennek a pénznek csak egy kis része is a szegényektől jön, az nem fogja őket még szegényebbé tenni? Az olcsó munkaerő olyan, mint egy mágnes a szegény gazdaságoknak. Vajon a humanoid robotok fejlesztése inkább a gazdag országokat segíti majd? Egy jövendő nagy gazdasági válságban, az önfenntartás és valamennyi plusz túlélhet, a kereskedelemtől való függés kockázatos. Mi az olcsóbb: építeni egy hagyományos, országos infrastruktúrát Burmának, vagy a városokat és falvakat önfenntartóvá tenni? Az állam akkor tud minőségi munkalehetőségeket biztosítani, ha a megfelelő képességeket (és nem csak tudást) tanítja jó előre. Minőségi munka kell a gazdaság fejlődéséhez, és ha magas a munkanélküliség, az államnak kell munkalehetőségeket biztosítania. Két tényezője van az olvasók elérésének: a könyv minősége (súly), és a kampány minősége (gyorsulás). Van harmadik is? Az a hírnév lehet (sebesség). Miképpen David Hilbert beszéde néhány matematikai probléma listájáról egy évszázadig is formálta a matematikát, a környezetvédő kutatási feladatok egy gyűjteménye hasonlóképpen formálhatná a környezetvédelmet egy évszázadig is. A gazdagok nagyon meg tudnák változtatni a világot. Viszont nem mindig ők azok, akiknek jó ötleteik vannak a világ megváltoztatására. Ennek az az egyik oka, hogy nem ők azok, akik a legjobban szenvednek a világ miatt. Sokszor hivatkoztak arra, hogy a hulladék jobb újrahasznosítása nem kifizetődő. Ha ez nem kifizetődő a versenyszférában, közmunka keretében még kifizetődő lehet. A munkánk iránti kereslet valószínűleg nagyobb akkor, ha az alkotásunk nem csak a közösség egésze számára jelent áldást, hanem közvetlenül is örömet tud okozni a vevőknek, vagy a javukra tud válni, és a munkánk gyümölcsének élvezéséhez nem szükségesek még további áldozatok a részükről. A hírességeknek, az újságíróknak és a vallási vezetőknek érdemes időnként előhozniuk a környezetvédelem témáját, és ezt érdemes jó minőségben tenniük. A tanároknak érdemes minden környezetvédelemről szóló (hazai vagy nemzetközi) verseny és pályázat hírét ismertetniük a diákokkal, hogy más versenyek helyett azokon induljanak. Az építészek a biztonságra és a hatékonyságra koncentrálhatnának, nem csak a mi időnkre, hanem az épület egész tervezett életére is. A gazdagság nem oka a születések alacsonyabb számának, hanem a gazdagság inkább annak következménye. Összeegyeztethető-e egymással a környezetvédelmi fenntarthatóság, a gazdasági fenntarthatóság és az emberi elégedettség? Az emberi túlnépesedés nagy nyomást fog kifejteni a környezetre, amit valószínűleg csak ellennyomással lehet korlátozni, mint például azzal, hogy több és több területet vásárolunk a Természet számára, míg el nem jön a nagy válság. Az emberiség ismeretei már olyan szintre növekednek, hogy egyre nagyobb jótetteket, de egyre nagyobb gonosztetteket is képesek egymás ellen elkövetni az emberek... A technológia viszont korlátozható azzal, ha csökken a túlnépesedés, mert ebben az esetben csökken a piac mérete és a specializáció. A környezetvédelemnek nem csak arról kell szólnia, hogy folyamatosan védekezünk a problémák ellen, hanem arról is, hogy ellentámadást indítunk a megoldásuk érdekében. A környezettudatosság csak a saját határain kívül hódíthat. ... További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Henry David Thoreau - Walden (Ticknor and Fields: Boston, 1854) United Nations - United Nations Peacekeeping Operations, Principles and Guidelines (United Nations, 2008) --- 1.3. Környezetvédelem és túlélés Az emberi tevékenység már az ókorban is károsította a természetet, például sok fát kivágtak és eltűntek az elefántok Észak-Afrikából. De az Ipari Forradalom óta az emberiség fejlődése annyira felgyorsult, hogy az nem csak a természetet, hanem magát az emberiséget is veszélybe sodorta. A Hidegháborúban az ellenséges felek olyan sok tömegpusztító fegyvert halmoztak fel, ami egy újabb világháború esetén képes lett volna elpusztítani az emberiséget. Mivel azóta egyre több ország képes ilyen fegyvereket előállítani, a veszély az i. sz. 21. század elején sem múlt el teljesen. Ezután a technika fejlődésével újabb veszélyforrások jelentek meg, például az, ha valaki a mesterséges intelligencia és a géntechnológia segítségével az emberiségre halálos vírust állítana elő. De nem csak az emberiség kihalásától kell tartani, hanem attól is, hogy növekednek majd az emberek szenvedései. Az i. sz. 21. század elején abba a korba léptünk, amikor megjelennek a globális klímaváltozás rossz hatásai, elfogynak az emberiség olcsóbb energiaforrásai, egyre jobban kimerülnek a termőföldek és az édesvízkészletek, egyre inkább visszaszorulhat az óceánok és az őserdők élővilága, az emberi népesség további növekedésnek néz elébe és a gazdagok egyre nagyobb technológiai hatalmat kapnak. Az említett problémák az emberi társadalomban az eddiginél is nagyobb gazdasági válságot, éhínségeket és talán háborúkat is okozhatnak. Lehetségesnek tartjuk azt, hogy a válságos helyzetben nem tartják majd be a nemzetközi környezetvédő megállapodásokat, és hogy ez tovább növeli a problémákat. Valószínűnek tartjuk, hogy a természettől eltávolodott emberiség sokat fog szenvedni, és a kannibalizmust is lehetségesnek tartjuk, de a faj túlélésére nagy esélyt látunk. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Elkezdhetünk környezettudatosabban élni, csatlakozhatunk a környezetvédő mozgalomhoz, és akár aktivisták is lehetünk, hogy valamivel csökkentsük az eljövendő szenvedéseket. Ez sokszor csak olyan, mint a tüneti kezelés. Ha viszont nem csak ideiglenes megoldást akarunk, akkor meg kell találnunk a problémák okait, és meg kell szüntetnünk azokat. Eléggé nyilvánvaló, hogy a világ az emberiség tudományos és technikai fejlődése miatt változott meg ennyire, és a problémák a túlnépesedés és az emberiség pazarló életmódja miatt fokozódtak. Az emberiségnek előbb vagy utóbb úgyis rá kell jönnie, hogy a népesség méretét korlátozni kell, különben más fogja korlátozni azt, ami több szenvedéssel jár. Előbb vagy utóbb a felelőtlen pazarlást, például az egyszer használatos csomagolóanyagok pazarlását is minimálisra kell csökkenteni, mert az nem fenntartható. A környezetvédelem érdekében jobb lenne előbb megtenni ezeket, és ennek érdekében mi is tehetünk kisebb lépéseket. Egyébként a legfontosabb most a túlélés, és ennek érdekében különösen vigyázni kell arra, hogy az atomfegyverek előállítására képes országok ne használják azokat, és lehetőleg más végzetes technológia se kerüljön felhasználásra. Nem elég csak leszerelni az atomfegyvereket, hiszen egy háború esetén gyorsan újra tudnák azokat gyártani. Olyan oktatási és politikai helyzetet kell teremteni, amelyben az atomfegyverek és más tömegpusztító fegyverek gyártása és felhasználása nehézzé és értelmetlenné válik. Az emberiségnek meg kell tanulnia elfelejteni, amit érdemes elfelejtenie, és egyre igazságosabban kell bánnia a Föld különböző népeibe tartozó emberekkel. Az emberiségben megvan ugyan a környezettudatosság, de sajnos az a tapasztalat, hogy mind a magángazdaság, mind a demokratikus politika inkább a rövid távú érdekeket szolgálta, mert a vásárlók és a szavazók a jobb életszínvonalat választották a fenntarthatóság helyett. Ha ez továbbra is így megy, valószínűleg nem tudjuk megakadályozni az eljövendő válságot, és gondolnunk kell a saját túlélésünkre. Meg kell értenünk, hogy milyen veszélyek várnak ránk, és hogyan kerülhetjük el azokat a saját életünkben. Vannak, akik inkább egy hirtelen jövő, teljes összeomlásra készülnek, az ő mozgalmuk angolul a „survivalism”. Ők sokat tanulnak a szükséghelyzetekről, élelmiszert raktároznak el és megtanulnak a fegyverekkel bánni. Vannak, akik inkább csak egy nagy gazdasági válságot várnak, és olyan szakmát tanulnak, amire a válságban is szükség lesz. Vannak, akik szegényebbek, és jobban teszik, ha nem vállalnak gyereket. Vannak, akik gazdagabbak, és több lehetőségük van a válságra való felkészülésre. Egy gazdag embernek érdemes olyan szövetségesekkel körülvennie magát, akiket anyagilag támogatott, és akik hálásak neki. Ezekkel az emberekkel érdemes önellátásra és önvédelemre berendezkednie. Az önellátás helyett a létszükségleti cikkek gyártása is járható út lehet. Az egészben az az érdekes, hogy ha valaki a saját túlélésére készül, azzal valószínűleg az emberiség túlélését is segíti. Mert ha valaki az összeomlásra készül, akkor csökkenteni szeretné a függő helyzetét, és ha a világban csökken a kereskedelemtől való függés, akkor valószínűleg csökken a környezetet károsító fogyasztás is. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Rachel Carson - Silent Spring (Houghton Mifflin, 1962) U.S. Arms Control and Disarmament Agency - Worldwide Effects of Nuclear War (1975) Lester R. Brown - World on the Edge: How to prevent Environmental and Economic Collapse? (Earth Policy Institute, 2011) Magyarul: "A szakadék szélén táncoló világ". Paul R. Ehrlich, Anne H. Ehrlich - Can a collapse of global civilization be avoided? (Proceedings of the Royal Society, Biological Sciences, 2013) Jorgen Randers (Report to the Club of Rome) - 2052 - A Global Forecast for the Next Forty Years (Chelsea Green Publishing, 2012) --- 1.4. Környezetvédelem és hit Több olyan dolgot is felfedezhetünk a Földön, amivel nem vagyunk megelégedve. Nem vagyunk elégedettek azzal, ha állatokat kell leölnünk az élelemért, és azzal sem, ha gondoskodnunk kell a székletünk eltüntetéséről. Nem vagyunk elégedettek azzal, ha túl sok dologra kötelez a társadalom, és azzal sem, ha a bűnözők megtámadnak bennünket. Nem vagyunk elégedettek az emberek erkölcsével, de nem vagyunk elégedettek az emberek erkölcsét javító vallásokkal sem, ha azok a vallások hamisak. De ha elégedettek lennénk is a földi világgal, akkor sem lennénk elégedettek azzal, hogy meg kell halnunk. Ha bántanak bennünket a földi életünk efféle tökéletlenségei, és eltávolodunk tőle, az azt jelenti, hogy közelebb kerülünk egy olyan élethez, amire vágyunk. Ha még közelebb szeretnénk kerülni a boldog élethez, aminek a helyét Mennynek is nevezhetünk, akkor érdemes elgondolkoznunk azon, hogy ennek a létezése mennyire valószínű, és hogy mit tehetnénk azért, hogy valószínűbb legyen az, hogy oda jussunk. A történelem első világvallásai is megpróbáltak választ adni ezekre a kérdésekre, és talán ennek köszönhetik azt, hogy sikeresek lettek. Ezek a vallások általában egy olyan személy köré épültek, akit tévedhetetlennek és természetfölötti hatalommal rendelkezőnek tartottak, aki újszerűen tanított, és akinek a tekintélye a vallás terjedésével egyre nőtt - ezután pedig a neki tulajdonított állításokat tekintélyelven bizonyították. Ilyen tekintélyre alapuló vallás volt a kereszténység is. Az idő során azonban kiderült, hogy ennek egyes állításai ellentmondani látszanak az emberiség tudományos felismeréseinek. Ezek után az emberek egy része szakított a kereszténységgel, de nem szakított néhány olyan dologgal, amit a kereszténységben szeretett: a humanisták még szerették az etikát, a deistáknak pedig még volt hite. Hasonlóképpen, mi azt hihetjük hogy a csodák lehetségesek, és a Mennybe juthatunk. De Istent az értelem felől közelíthetjük meg, és nem a vak hit által. Azt a tudományágat, amely az Isten létezése melletti érveket, és Isten tulajdonságait, valamint az akaratát fürkészi, természetes teológiának nevezzük. Azért hívják így, mert a tudásának forrása a természet, ami már az emberiség előtt is létezett, és nem szent szövegek, amelyeket bölcs emberek is készíthettek. Itt észre lehet venni, hogy a természetes teológia és a környezetvédelem jót tesznek egymásnak, mert az Istenről alkotott tudás forrását meg kellene védeni. Sejthetjük, hogy Isten akarata is az, hogy védjük a környezetet, hogy a teremtését olyan szépnek őrizzük meg, mint előtte. Ha javítunk ezen a világon, akkor igazságosnak tűnik az, hogy jobb világba kerüljünk. Ezért a környezet védelme az Istenben és a Mennyben való hitnek az egyik területe lehet, és éppen ezért, az Istenben való igaz hitet megőrizni a környezetvédelem egyik területe lehet. Ezért a természetes teológia némi helyet érdemel itt. A természetes teológia nem csak a környezetvédelemmel, hanem más vallásokkal és a tudománnyal is kompatibilis. A más vallások hitének a természetes teológia egy kiegészítő forrása lehet, vagy akár egy tanított tantárgy is lehet egy valláson belül, vagy vallások közötti protokoll, esetleg lelkiségi mozgalom is lehet. A tudomány sem lenne teljes Isten létezése lehetőségének tanulmányozása nélkül. A szent szövegekkel ellentétben, a természetes teológia növekedhet és egyre tökéletesebb lehet. Ezért a természetes teológia olyan, mint a tudomány, és igazi tudomány lehet, ha az igazi tudomány módszereit használja - amelyek nem kevésbé, hanem inkább szigorúak a 20. századi tudománynál. Ha csak a természetes teológiában hiszünk, akkor felvetődhet bennünk egy kérdés: ha Isten létezik, akkor miért engedett meg és valószínűleg támogatott is olyan sok hamis vallást? Különféle válaszok adhatók erre a kérdésre, például az, hogy azok a vallások, amelyeket Isten támogatott, jobbak voltak, mint a körülöttük lévő vallások, vagy pedig Isten meg akarta tanítani nekünk, hogy milyen gyengék vagyunk. Az is lehet, hogy éppen azok a vallások éltek sokáig, amelyek belső értékei között szerepelt az adott vallás túlélésének támogatása is, és Isten nem kifejezetten az erkölcsi értékeik miatt támogatta azokat. Tehát az emberiség Istenről alkotott tudását egy konvergens sorozatként képzelhetjük el, és a sikeres vallásokat úgy, mint pontokat ezen a sorozaton, amelyek segítenek nekünk a saját konvergenciánkban az Istennel való helyes kapcsolat felé. Ha mégsem, és nem hiszünk Istenben, a természetes teológia még mindig jó arra, hogy megmutassa a fejlődést a hagyománytól és a tekintélytől az értelem és a jobb alapok felé. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Thomas Paine - The Age of Reason (1794, 1795, 1807) William Paley - Natural Theology: or, Evidences of the Existence and Attributes of the Deity (1809, 12th edition London: Printed for J. Faulder) Sándor Kőrösi Csoma (or Alexander Csoma Korosi) - The Life and Teachings of Buddha (1836-1890; Calcutta, 1957) magyarul: Buddha élete és tanításai Cafer S. Yaran - Islamic Thought on the Existence of God: With Contributions from Contemporary Western Philosophy of Religion (Cultural Heritage and Contemporary Change Series IIA, Islam, Volume 16, 2003, printed in the USA) Lee Strobel - The Case for a Creator (Zondervan, 2004) --- 1.5. Környezetvédelem és etikai elmélet A világ rosszasága valamekkora részt az emberek rosszaságából adódik. A világ jobbá tételéhez az kellene, hogy az emberek erkölcsösebbek és környezettudatosabbak legyenek. De az erkölcsös és környezettudatos embereknek hátrányaik származhatnak életmódjukból, ami nem teszi vonzóvá azt. Az erkölcsös életmód vonzóvá tételére több megoldást találtak az emberiség történelme során: ilyenek például a vallások, a szigorúan büntető törvények, vagy a társadalmi megbecsülés. Ahhoz, hogy a vallások erkölcsformáló ereje hasson, szükséges lehet a hit, de legalább az, hogy valószínűnek, illetve lehetségesnek tartsuk a vallás állításainak igazságát. Ezért valószínűleg mindenkinek jót tenne, ha azok is kapnának etikai oktatást, akik nem szeretik a vallásokat. Van egy verseny az élőlények között a túlélésért, a hatalomért és a szaporodásért, amit az evolúció mozgatójának is nevezhetünk. Azt gondolnánk, hogy az evolúció versenye egy olyan verseny, aminek nincsenek szabályai, így az evolúcióelmélet az emberek körében rombolja az erkölcsöt. Azonban az evolúció is ellene van az ember néhány saját maga ellen elkövetett cselekedetének: például a dohányzásnak, a kábítószerezésnek és az öngyilkosságnak. Itt nem úgy kell felfogni a dohányzást, mintha az olyan bűn lenne, ami automatikusan ne lenne megbocsátva, hanem úgy, hogy az embert egyre mélyebbre süllyeszti, amitől az ember egyre jobban lemarad a versenytársaitól. Írott történelmünk óta az ember háziasított növényeket és szelídített állatokat használ fel a saját céljaira. Ezen növények és állatok védelméről és szaporításáról az ember gondoskodik, így nekik nem kell részt venniük az evolúciós versenyben, csak annyira, hogy az emberek kegyeit elnyerjék. Így a háziasított növények és a szelídített állatok a vetélytársaik elleni harc helyett az emberek számára való hasznosságba fektetik az energiájukat, és ezért képesek fennmaradni. Sok haszonnövény körül az ember irtja ki a gazt, mert a haszonnövény termést hoz. Sok háziállatot az ember véd meg a ragadozóktól, mert húst, tejet vagy tojást adnak. Az emberek feltehetőleg nem csak az állatokat, hanem egymást is szelídítik, így az emberek egymás közti evolúciós versengése nem csak az egymás elleni harcról, hanem az egymás számára való hasznosságról is szól. A közösség azt az embert segítheti, aki hasznosabb a közösség számára. Az ember közösségekben él, ezért az ember evolúciója nemcsak az egyedek egymás elleni versengéséről szól, hanem a közösségek egymás elleni versengéséről is. Egy közösségen belül az emberek hasonlóak egymáshoz, ezért a közösség egy tagjának szaporodáshoz segítése majdnem olyan fontos az embernek, mint a saját szaporodása. Hiszen az evolúció a testünket felépítő program részleteinek, a géneknek a továbbadásáról szól. A közösségen belül pedig gyakrabban fordulnak elő ugyanazok a gének, mint a közösségen kívül. Egy ember talán többet tesz a saját génjeinek továbbadásáért, ha a közösségéért tesz valami nagyobb dolgot, mintha több gyermeket szülne. Így érthetővé válik az is, hogy evolúciós szempontból értelmes lehet az, ha egy ember feláldozza az életét vagy a szaporodását a közösség érdekében. A hangyák társadalmában ez olyan fejlett, hogy vannak olyan hangyák, amelyek sosem szaporodnak, hanem segítik a közösséget a túlélésben. Ha a hangyák társadalma evolúcióval jött létre, akkor lehetett olyan időszak, amikor még mindegyik hangya tudott szaporodni, és a közösségi élet során fokozatosan alakulhatott ki a mai helyzet, valószínűleg éppen azért, mert a csoporttársak segítése már akkor is megérte a hangyáknak evolúciós szempontból. Az élőlények egy csoportjának érdekén kívül létezik az az érdek is, hogy fennmaradjon a Földön az élet. Ez ugyanis veszélybe került az emberiség tömegpusztító fegyvereinek jelenléte és az ember környezetet károsító életmódja miatt, de veszélyben van már régóta egy űrből érkező nagyobb aszteroida becsapódásának a kockázata miatt is. Az egész élővilág megmentésének készsége intelligenciát feltételez, és a motivációja hasonló egy emberi közösség túlélésének motivációjához, ezért az emberek részben alkalmasak arra, hogy megoldják a környezetvédelmi problémáikat. A túlélési vágy ösztönös, az intelligencia pedig azt valószínűsíti, hogy a saját génjeink túlélésének célja a földi élővilág más részeinek a túlélésétől függ. Ezért logikusnak tűnik, hogy az emberek olyan döntéseket hozzanak, amelyek meghozatala növeli annak a valószínűségét, hogy tovább fennmarad az emberi élet a Földön. Etikai környezetvédelemnek nevezhetjük azt, ha valaki a saját hatalmában lévő döntésekkel önként védi a környezetet. Politikai környezetvédelemnek nevezhetjük azt, ha egy csoport környezetvédelmi megállapodást köt, ami befolyásolja az evolúciós versengés szabályait. Oktatási környezetvédelemnek nevezhetjük azt, ha valaki a környezetvédelemre ösztönző tudást kínál. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Charles Darwin - On the Origin of Species (1859, 1872) Magyarul: "A fajok eredete". Charles Darwin - The Descent of Man (1871) Richard Dawkins - The Extended Phenotype (Oxford: Oxford University Press, 1982) David Attenborough - The First Eden. The Mediterranean World and Man (William Collins Sons and Co. Ltd. & BBC Books, London, 1987) Magyarul: "Az első Édenkert. A Földközi-tenger világa és az ember". --- 1.6. Etikai környezetvédelem, jó tanácsok Nem igazságos keményen dolgozni a környezetvédelmen szegény emberként, míg néhány nem etikus gazdag ember élvezi az életet a szegény környezetvédők helyett. Ezért a szegényeknek a környezetvédelmet anyagi előnyökhöz kell kötniük, de ha ezt nem tudják egyszerűen megvalósítani, akkor talán jobb ötlet számukra az, hogy csak passzív módon foglalkozzanak a környezetvédelemmel, időrááldozás nélkül. Ezt fehér környezetvédelemnek is lehetne nevezni. A fehér környezetvédelem viszont azt is jelentheti, hogy nagyon szigorú etikai elveket tartunk be azzal kapcsolatban, hogy mit ne tegyünk, például, ne vegyünk semmit, ami túlságosan káros a környezetre, illetve ne szavazzunk senkire és semmilyen pártra, amelyik túlságosan káros, ne károsítsuk a környezetet fölöslegesen, ne népesedjünk túl, ne terjesszük a káros technológiákat, illetve még sokkal több konkrét elv ötletét. Ezek az elvek mély életfilozófiában gyökerezhetnek. Ha sokat szenvedtünk már az életben, elgondolkodhatunk rajta, hogy vajon jó-e az Isten? Talán jó az Isten, csak mi éltünk rosszul. Talán élhetnénk bölcsebben is, ami több örömet okoz. Ha mindig az öröm felé vezető úton haladnánk, talán el is érhetnénk azt. Úgy tűnik, hogy van két nagyon biztos örömforrás, amelyre koncentrálva legalább az időnk egy részében boldogok lehetünk: - Arra gondolni amire szeretünk gondolni, és azt csinálni amit szeretünk csinálni - Hatalmat gyűjteni és irányítani az életünket Az örömforrásaink és a környezetvédelmi problémákra való gondolás azonban nem mindig esnek egybe. Az a kérdés, hogy hogyan tudnánk összeegyeztetni az aktuális örömforrásainkat a környezetvédelemmel és a hatalomszerzéssel? Az itt leírt fehér környezetvédelem egy választ jelenthet erre a kérdésre. Ha pedig igényesek vagyunk az erkölcsi értékeinkre, akkor a fehér környezetvédelmet radikális módon kell gyakorolnunk, és ez remélhetőleg megnyitja az utat arra, hogy javuljon a gazdasági helyzetünk és később aktívan is foglalkozhassunk a környezetvédelemmel. Tehát, sokféle luxusról le kell mondanunk ahhoz, hogy az élet más örömeinek bekövetkeztének valószínűségét megnövelhessük. Hit: a harmadik út: Néhány ember számára lehet egy harmadik út is, ami boldoggá teszi őket, hit Istenben és/vagy egy spirituális jutalomban, amelyet egy nemes célon való munkáért cserébe remélhetnek. De az ebből származó öröm nem közvetlen, hanem a hit és/vagy hiedelmek erősségétől függ, amelyek gyengülhetnek hosszú szenvedés esetén. Itt van néhány része a hitnek, ami erősítheti a környezetvédelmet: - Isten, a Világmindenség Teremtője és Uralkodója valószínűleg létezik. - Isten valószínűleg szereti az életet. - Isten valószínűleg azt szeretné, hogy szeressük az életet. Konkrétabb ötletek listája a passzív környezetvédelemért: - Akik az átlagnál szegényebbek, azok ne vállaljanak kettőnél több gyereket. - Akik csökkenteni akarják a szén-dioxid kibocsátást, azoknak valószínűleg nem szabadna hétfőnként vagy szombatonként húst ennie, például (vagy egyenek kevesebb húst). - A környezetvédők ne pazarolják az elektromosságot és a gázt, tehát maradjanak távol a TV-től és a gáztűzhelytől, például (inkább süssenek/főzzenek tükrözött napenergiával). - A környezetvédők ne publikáljanak olyan technológiai kutatást, ami túl káros a környezetre. - A környezetvédők ne szavazzanak olyan pártokra, amelyek túl károsak a környezetre. - A környezetvédők ne vegyenek olyan termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek túl károsak a környezetre. - A környezetvédők ne vegyenek kölcsön pénzt, ha nincs rá nagy szükségük. - Dezodort és hasonló szereket csak szükség esetén érdemes használni, dohányozni nem érdemes, stb. - Van egy olyan ötlet is, hogy rakjuk a szemetünket annak a csomagolásába, amit megvettünk. ... További olvasnivalók: A Tíz Parancsolat (a Tórából vagy a Bibliából, Ószövetség) --- 1.7. Politikai környezetvédelem, szövetség Az emberi társadalom a politika szabályai szerint működik. Ha ezek a szabályok rosszak, az sok szenvedést okozhat az embereknek. Ezért érdemes tökéletesebbé tenni a politikát, és itt az etika súlya megsokszorozódik. A szabadság, az igazságosság, a jólét és a fenntarthatóság a politika legfőbb céljai közé kell, hogy tartozzanak. Ennek érdekében minél jobban meg kellene egyeznie a demokratikusan megválasztott akaratnak és a bölcs akaratnak, ezért az alapvető világnézeti, etikai és politikai ismereteket a közoktatásban kellene tanítani röviden. A környezetvédelmi problémák a politikában is változásokat kell, hogy okozzanak. Nagyon kell tehát vigyázni az itt említett politikai értékekre, mert lehetséges, hogy amíg valamelyik érték súlya és szerepe erősödik, a másik súlya és szerepe gyengül. A nehéz időkben a hatalom gyakran központosítottabbá válik és vezérek kezébe kerül, és kevésbé törődik a liberális törvényekkel, legalábbis a történelem ezt mutatja a háborúkban. Ilyen körülmények között, a rend fenntartását és a javak elosztását sokszor jobban végzik az intelligens emberek, mint az elavult törvények. Ezt a meglátást talán már az ókori rómaiak is ismerték, mert veszély esetén hivatalos diktátorokat engedtek meg. A környezetvédelmi problémák tehát az emberek szabadságára is fenyegetést jelentenek, mert egy uralkodó osztályt nehéz eltávolítani, miután nem kell. Sok esetben a liberális pártok szövetségben is állnak a környezetvédő pártokkal, talán az előbb említett fenyegetés miatt is, de nem csak azért, hanem azért is, mert a szabadság és a fenntarthatóság jó dolgok, és ezek az emberek támogatják a jó dolgokat. Talán éppen ezért szövetkeznek ezek a pártok még általában a szocialistákkal is, hiszen a szocializmus társadalmi igazságosságot jelent, ami jó dolog. Más kérdés, hogy ezek a pártok azt teszik-e, ami a nevükben van. De hogyan kell védeni a szabadságot egy olyan világban, ami egyre kevésbé szabad, és olyan jövő felé halad, ahova erős irányítás kellhet? A válasz az, hogy nem olyan radikális vagy eszmei liberalizmussal, amely elveszti a többség támogatását a vitás kérdések miatt. Ha egy liberális párt az általa jónak vélt úthoz ragaszkodik, például támogatja a homoszexuálisok házasságát, azzal sok normális szavazót elveszthet, és könnyen lehet, hogy ezért nem fogja elérni a kormányzáshoz szükséges támogatottságot. Egy liberális pártnak a népesség liberális 20%-a helyett a népesség liberális 80%-ának az akaratát kell teljesítenie, de még jobb, ha a népesség 100%-ának az akaratát teljesíti. A bölcs politikusok pártjainak tehát hasonlóaknak kell lenniük egymáshoz, hiszen az, amit a nép akarataként ismerünk, hasonló saját magához, valamint a bölcsesség is hasonló a bölcsességhez. A liberalizmusnak inkább ott kellene megmutatkoznia, ahol segít az életben, például, általában a tiltást vagy a kötelességeket megfogalmazó törvények helyett megfelelő mértékű büntető adókat kivetni. Így például a munkanélküliek is többféle kisebb munkát találhatnának. A politikai rendszer megváltozása nem biztos, hogy rosszat jelent, amennyiben az előbb említett négy értéknek, a szabadságnak, az igazságosságnak, a jólétnek és a fenntarthatóságnak jobban megfelel. Lehetséges, hogy az ideális politikai rendszerek nagyon különböznek attól, amit eddig tapasztalhattunk. Például, valószínűleg nagyobb esélyegyenlőséget is lehetne biztosítani az embereknek, ha az ingatlanok és a tartozások - sőt még a részvények és hasonlók - nem lennének örökölhetők, hanem minden ember körülbelül azonos értékű ingatlannal és tartozások nélkül kezdené a felnőtt életét egy olyan államban, ahol nincs államadósság. Ennek a megvalósítása viszont nem könnyű, és hosszabb tanulmányokat igényel a politikai filozófia területén, így túlmutat ennek a könyvnek a határain. Csak példaként lett megemlítve, hogy az ingatlanok öröklése helyett valószínűleg lenne igazságosabb megoldás is azok elosztására. A pénz és az ingóságok elosztására viszont valószínűleg nincs jobb megoldás, mint azok öröklése, mert a szülők ezeket ajándékba is adhatják a gyermekeiknek, és valószínűleg nem is lehet jó törvényt alkotni, ami ezeknek az öröklését korlátozza. Amennyiben az ingatlanok és a tartozások szintjén esélyegyenlőség van, nem rossz dolog az, ha vannak gazdagabb emberek, mert így az emberek motivációt éreznek a sikerre, és egy részük eléggé boldog lehet, és a gazdagok még jobbá is tehetik a Földet olyan módokon, amilyeneken egy közösség nem tenné azt. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Arisztotelész - Politika (híres ógörög szerzőtől) Robin Lane Fox - The Classical World: An Epic History of Greece and Rome (Penguin Books, 2006) Karl Marx - Tőke: A politikai gazdaságtan bírálata (1867) --- 1.8. Politikai környezetvédelem, figyelmeztetés A politika nagyon meg tudná változtatni a világot, de ehhez illően, a politika nem veszélytelen. Sok érdek ütközik ott egymásnak, és az emberek minden tehetségüket beleadják a versengésbe, ami nem mindig etikus. A politikusok elhitethetik az emberekkel, hogy más politikusok rosszabbak, mint a valóságban, ezért az emberek megutálhatják a politikusokat, ami még rosszabbá teheti a helyzetet. A politikusok félrevezethetik vagy becsaphatják az embereket a támogatás elnyerése érdekében, ami egy igazságos politikus útját megnehezítheti. Általánosságban, a politikusok éppen olyan jók, mint az emberi természet, és ezért egy felvilágosodott embernek nem jó versenyezni velük. Ha egy felvilágosodott ember meg akarja változtatni a politikát, elég lehet neki, ha megosztja a gondolatait és az ötleteit, és ha azok a gondolatok és ötletek jók, akkor valószínűleg úgyis lesznek emberek akik felhasználják azokat. Jobb egy politikusnak megfontolni egy filozófus ötletét, mint egy elfogult döntést hoznia, és jobb a filozófusoknak is, ha az ötleteik duplán meg vannak szűrve a politikusok által. Egy demokráciában, a politikai hatalom általában csak 4-5 évig tart, ami nem olyan biztosított, mint egy gazdag ember hatalma. Ezért nemesebbnek látszik gazdasági hatalmat keresni politikai hatalom helyett. Egy gazdag ember egyszerűbben el tud rejtőzni, mint akár egy politikus vagy egy híresség, ami fontos lehet a technológia korában. A gazdagok élete irigylésre méltó, mert nem kell dolgozniuk, ha nem akarnak, és a vágyaikat könnyen kielégíthetik. A politikusok élete viszont küzdelemből és veszélyből áll, legalábbis azokban a korokban, amikor az emberiség nem elég szelíd. Ha egy politikus hibát ejt, akkor sok ember fogja érte utálni, de ha egy gazdag ember ejt hibát, akkor általában csak pénzt veszt. Sikertelennek lenni azonban nem mindig ugyanazt jelenti, mint hibákat ejteni, ezért lehetséges, hogy az emberek akkor is utálni fognak egy politikust, ha az a politikus jó, például ha szükségszerű, hogy az életszínvonal csökkenjen, és a politikusok nem tudnak tenni semmit sem a csökkenés megállítása érdekében. Egy politikusnak általában egy párt filozófiáját kell követnie, de egy gazdag ember megválaszthatja a saját filozófiáját. Ennek egyébként nem kell így lennie egy ideális politikai rendszerben, ahol egy pártba való bejutás és bennmaradás bárkinek jogában állna, és a pártokon belüli választások demokratikusak lennének. De mivel nem ilyen ideális politikai rendszerben élünk, valószínűleg jobb egy szabad elmének, ha gazdag lesz, mintha politikus lenne. A politikusoknak általában esküt kell tenniük, és az eskü szövege tökéletlen lehet, vagy túl sokat követelhet egy becsületes embertől. Ennek egyébként nem kellene így lennie egy ideális politikai rendszerben, ahol nem kellene esküt mondani, csak törvényes kötelességeket megfogalmazni. Mi azonban nem ilyen ideális politikai rendszerben élünk, tehát valószínűleg jobb egy becsületes embernek, ha gazdag lesz, mintha politikus lenne. Egy kis országban a politikusok hatalmát ugyanúgy korlátozzák a nemzetközi egyezmények, mint a gazdagok hatalmát a törvények. Ha pedig úgyis kötött szabályok szerint kell cselekedni, akkor egy kis országban érdemesebb gazdagnak lenni, mint politikusnak, mert egy gazdag ember a saját országán kívül más országokra is hatással lehet. A gazdagok teljesen szabadon dönthetik el, hogy a tőkéjüket a környezetvédelemre fordítják-e, vagy nem. Az országok viszont kötelezve vannak arra, hogy a nép akaratát cselekedjék, és ettől úgysem térhetnek el nagyon. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Andrew Carnegie - Autobiography of Andrew Carnegie (London, CONSTABLE & CO. Limited, 1920) Ron Chernow - Titan: The Life of John D. Rockefeller, Sr. (1998) Bill O'Reilly, Martin Dugard - Killing Lincoln: The Shocking Assassination That Changed America Forever (Henry Holt and Co., 2011) Bill O'Reilly, Martin Dugard - Killing Kennedy: The End of Camelot (Henry Holt and Company, 2012) --- Kimaradt fejezet: A túlnépesedés korlátozásának szükségességéről Kimaradt fejezet: A túlnépesedés korlátozásának liberális módjáról Kimaradt fejezet: A túlnépesedés korlátozásának ideális módjáról Kimaradt fejezet: A túlnépesedés korlátozásának kötelező módjáról Kimaradt fejezet: Környezetvédelem és igazságosság (bár félig kész van) Kimaradt fejezet: Környezetvédő munkamegosztás (bár írtam hasonlót) Egy olyan világban, amelyben a jó tanulók gazdagabbak lehetnének, ennyivel is több fejezet kerülhetett volna bele a könyv ingyenes verziójába. --- II. Környezetbarát ötletek amatőr gyűjteménye A második rész környezetbarát ötletekről szól nyers formátumban, és ezek nincsenek összefüggő esszékké szerkesztve... --- 2.1. Környezetbarát játékok Az életükből körülbelül tíz vagy több évig, az emberek gyerekek és szeretik a szabadidejüket játékokkal tölteni. Ezért fontos az, hogy a játékokat környezetbarátabbá tegyék. Egy játék úgy lehet környezetbarátabb, ha kevesebb erőforrást használ fel, ha nagyobb oktatási értéke van, vagy ha több időre köti le a gyerekeket környezetbarát módon. Azok a könyvek, amelyek ilyen játékok szabályait tanítják, valószínűleg környezetbarátok. De az is fontos, hogy a játék nagyon népszerű legyen, különben a gyerekek nem nagyon akarnak játszani vele. A gyerekek általában a divatot követik, és a gazdagok támogathatnának egy játékot annak érdekében, hogy divatos legyen, például egy népszerű kerettörténettel vagy valami más módon. Ehhez szükséges lehet új játékot készíteni, és egy gazdag ember vagy szövetség támogathatja az ilyen népszerű környezetbarát játékok készítését, ha felállít egy versenyt játékfejlesztők között, hasonló erőforrásigénnyel, és a sikereik szerint jutalmazza őket. Fekete Árpádnak például az az ötlete támadt, hogy készítsenek egy számítógépes játékot, ami arról szólna, hogy mentsük meg a földi életet a 21. században, együttműködés által. Ebben az esetben, a játékban használt campaign szó egybeesne a környezetvédő/politikai kampánnyal. A környezetnek úgy tűnik, hogy jobb lenne, ha a számítógépes játék körökre osztott és több játékos által játszható lenne egy gépnél. A környezetnek úgy tűnik, hogy az is jobb lenne, ha a játéknak lennének részei, amelyeket számítógép nélkül is lehet játszani, hogy ilyen módon is újabb környezetbarátabb játékokat népszerűsítsenek. Csak pénz és kreativitás kérdése, hogy készítsenek egy ilyen játékot. Az Istenben hívők és a filozófusok talán nem minden játékot látnak ugyanolyan jónak. Jogos a kérdés, hogy melyek azok a játékok, amelyeket a legetikusabb játszani. Ennek eldöntéséhez több szempontot is figyelembe kell venni. Ilyen szempontok a következők: környezetbarát kellékeket használjon, a jóra tanítson, képes legyen közösséget teremteni, ne nagyon segítse a mesterséges intelligencia fejlődését, érdekes és divatos legyen, elérhető legyen a szegény embereknek is, örömet okozzon a kevésbé tehetségeseknek is, jót tegyen a testi és lelki egészségnek, és akár pénzt is lehessen vele keresni, mint sporttal, vagy feladványkészítőként. Ezeken kívül talán vannak még egyéb fontos szempontok is. A játék érdekesebb lehet, ha a szabályai nem túl bonyolultak, de megnyilvánulhat benne az emberi kreativitás. Elég nehéz olyan játékot készíteni, ami az összes említett feltételnek megfelel, pedig az lenne az ideális. Az a tanulság, hogy nem csak környezetbarátnak kell lennünk, hanem más szempontokból is etikusabbnak. A környezetvédelem komoly dolog, és fontos problémákról szól, de az embernek nem mindig van kedve olyan csatát vívni, amelyben vesztésre áll. Ezért azoknak, akik sokat szenvedtek már ez a világ miatt, és sok áldozatot hoztak már a világ megjavítása érdekében, érdemes lehet játszaniuk, hogy elvonatkoztassanak a világtól, és több sikerélményhez és örömforráshoz jussanak. Legalábbis, 30 éves kora előtt Fekete Árpádnak a játék jelentette a legfőbb lelki örömforrást. Fekete Árpádnak az a hipotézis is eszébe jutott, hogy egy boldog embernek valószínűleg könnyebben megy a fogyókúra, a testápolás, a testnevelés és az önmegtartóztatás is, mert a szomorúaknak nehezebb áldozatokat hozniuk. Egy profi játékos még pénzt is kereshet tétre menő játékokkal, vagy azzal, hogyha játékokról ír, vagy azzal, hogyha részt vesz új játékok készítésében. A játékoknak nem elhanyagolható a terápiás és a közösségformáló szerepe sem. De nem mindig könnyű megfelelő játszótársat találni. Aki sokszor győz, annak a játék unalmasabbá válhat, aki pedig sokszor veszt, az valószínűleg nem élvezi annyira a játékot. Ilyenkor segíthet a játék kezdetekor az erősebb játékos által önként vállalt hátrányos helyzet, például az, ha egy sakknagymester bástya nélkül játszik egy gyerek ellen. Így bármelyikük győz, örömet okozhat neki a játék. Ha tehát játékot készítünk, érdemes gondoskodnunk arról is, hogy sokféleképpen lehessen önként hátrányt vállalni, vagy pedig arról, hogy egycsapatos játékok esetén legyenek különböző nehézségi fokok. Ha pedig olyan sokat játszunk, ami megadja a boldogságot, és hátrányos helyzetből is győzni tudunk, akkor miért ne próbálkoznánk újra a való életben is a problémáink megoldásával? További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Mary C. Hofmann - Games for Everybody (1905) Leigh Anderson - The Games Bible: Over 300 Games - the Rules, the Gear, the Strategies (Workman Publishing Company, 2010) --- 2.2. Környezetbarát gazdaságosság Van néhány egyértelmű tanács a környezetbarát és gazdaságos élethez: a megújuló energiaforrások és más környezetbarát termékek használata, kevesebb költekezés más dolgokra, a szemét szétválogatása és bizonyos fajtáinak eladása, befektetés a környezetvédelembe. Ezek a tanácsok viszont talán nem elegek arra, hogy az életmódunkat környezetbarátabbá tegyük azok az emberek életmódjánál, akik a természetben élnek. Így szívesen látunk minden új tanácsot, ami környezetbarát és gazdaságos is egyben. Másrészt, úgy tűnik, hogy ha még jobban szeretnénk védeni a környezetet, akkor gazdaságilag rosszabbul járunk - de ez nem biztos, hogy probléma. Van valami, amit tanulhatunk a szerencsejátékoktól: minél több pénzt akarunk nyerni, annál nagyobb a kockázat. Vajon választhatunk olyan életstratégiát, amelyben inkább a hasznunkra van a szerencse? Igen, amennyiben helyes a célunk. Ha a célunk nem túl nagy, akkor általában csökkenthetjük a kockázatot, és könnyebben elérhetjük a célunkat. Tehát érdemes átgondolnunk, hogy melyek az életünk legfontosabb céljai, és ha lehet, akkor ezek elérésére koncentrálnunk. Korunkban a tökéletes környezetvédelem nagyon nagy célnak számít, ezért itt is érdemes lehet szelektálni, hogy minek a megmentése fontosabb, mint másé. Még ha a hosszútávú prodzsektek nem is okoznak elég örömet, valószínűleg javíthatjuk a valós életbeli helyzetünket olyan kisebb lépésekkel, amelyek örömet okoznak. Ilyen kis lépések lehetnek például az olyan játékok, amelyek javítják a szellemi vagy fizikai képességeinket (mint a tudományosan tesztelt memóriajáték, az íjászat, vagy az asztalitenisz), vagy az ingyenes dolgok gyűjtése, különösen az olyan ingyenes dokumentumok letöltése az Internetről, amelyek segíthetnek az életünkben (mint a könyvek az egészségről és a gazdagságról, vagy a környezetvédelemről és a gazdaságról). Azon kívül, hogy birtoklunk egy kis elektronikus könyvtárat, a kevésbé elfoglalt embereknek valószínűleg jó ötlet birtokolni néhány szobanövényt is (mint az Aloe Verát), és szabadon szaporítani őket, értéket hozva létre ezzel. A virágföld pénzbe kerülhet ugyan, de a tartóedény valószínűleg megoldható újrahasznosított PET-palackból is. Az írás és a programozás olyan szellemi munkák, amelyekkel nem érdemes túl sok időt eltölteni, mert a testünket nem mozgatják meg eléggé, az elménket pedig betűkkel tömik meg. Ha egy programozó még sokat szeretne írni és olvasni is, akkor az agyának egyes területei esetleg túl lesznek erőltetve. Éppen ezért a hasonló szakmákban dolgozóknak érdemes fontolóra venniük azt, hogy csökkentsék az írással és a kódolással töltött időt, és ezt más munkákkal helyettesítsék. Felnőtt fejjel már könnyebben el lehet dönteni, hogy milyen mesterséget érdemes választania egy szegény embernek. Nem érdemes olyan szakmát választania, ahol általában csak több ember együttes munkája tud igazán sikeres lenni, mert abban nem biztos, hogy sikerül felvételt nyernie egy állásra, illetve vezetői pozícióra szert tennie. Másrészt nem érdemes olyan szakmát sem választania, amely egy válság esetén nélkülözhető. Ezek az elvek alapján a következő mesterségek tűnnek ideálisnak, amelyekre való átképzéshez talán nincs is szükség sok pénzre: különféle dolgok szerelői, javítói (ami a környezetvédelem szempontjából is előnyös, hiszen kevesebb lesz a szemét), különféle, régi korokból fennmaradt mesterségek megőrzése az utókor számára (ami valószínűleg szintén jót tesznek a környezetünknek), egészségügyi és alternatív gyógymódokkal foglalkozó szakmák (amelyek szintén kapcsolatba hozhatók a környezetvédelemmel), illetve a személy- és vagyonvédelemmel foglalkozó szakmák (amelyek hasznosak lehetnek egy teljes összeomlás esetén). A csináld-magad képzettségek talán még hasznosabbak, mint a szerelési képzettségek, mert a javítási munkákhoz szükség lenne valamire, amit meg kell javítani. Talán vannak még hasonlóak, illetve még több lehetőség lenne, ha engednénk az elveinkből. Amennyiben időnként rendet rakunk és selejtezünk a dolgaink között, üres helyet nyerhetünk vele, mozgékonyabbá válhatunk, a leselejtezett dolgainkból pedig még hasznot is húzhatunk a cserekereskedelem, az adakozásért járó hála vagy valami más által. A selejtezésnek ezen kívül spirituális és titoktartási jelentősége is van. A selejtezés során még egyszer újra visszaemlékezünk a régi dolgainkra, értékeljük azokat, az értékeset újra felfedezzük, az értéktelentől pedig megszabadulunk, hogy a szellemünk is könnyebben megszabadulhasson tőle. Ha elfeledkezünk valamiről az életünkben, akkor jobb, ha az mások elől is rejtve marad. Az is lehetséges, hogy a felejtés folyamata a megfiatalodáshoz hasonló. A számítógépen tárolt fájljainkkal és az interneten tárolt üzeneteinkkel is érdemes hasonlóképpen cselekedni, különösen tekintettel azokra, amelyek hibásak. Így gyorsabban megtalálhatjuk a fontos adatokat is, ha szükséges. A tárgyak selejtezése azért tesz jót a környezetnek, mert az újrahasznosított anyagok miatt kevesebbet kell bányászni. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Arisztotelész - Nikomakhoszi Etika (híres ógörög szerző műve) P.T. Barnum - The Art of Money Getting (1880) Talane Miedaner - Coach Yourself to Success: 101 tips from a personal coach for reaching your goals at work and in life (Contemporary Books, 2000) --- 2.3. Környezetvédő ötletek politikusoknak Néhány tudós olyan kutatásokat végez, amelyek valószínűleg több rosszat tesznek az ökoszisztémának, mint jót, például azok, akik genetikailag módosítják az élőlényeket, akik egy géppel akarják szimulálni az emberi agyat, akik kísérleteket végeznek az anyag legkisebb alkotórészeivel, akik megkönnyítik a tömegpusztító fegyverek gyártását, vagy akik növelik az emberek hatékonyságát a bolygó kiaknázásában. Ezeket a tudósokat nem szabad támogatni az állam pénzéből. A tudósok fizetése attól kell, hogy függjön, mennyi jót tesznek. A devizahitelek olyanok, mint a szerencsejátékok. Még ha nem is beszélünk a bankok feltételezett trükkjeiről az árfolyamokkal a hónapok végén, meg kell említenünk azokat az etikai problémákat, amik ennek a szolgáltatásnak az elérhetőségéről merülnek fel. Azok az emberek, akik ezeket a kölcsönöket kapják, talán nincsenek birtokában azoknak a szellemi képességeknek, amelyekkel megítélhetik, hogy ezek a kölcsönök jók lesznek-e nekik vagy nem. Ezért szabályozni kellene, hogy ki kaphat ilyen kölcsönt, és milyen feltételekkel. Ez nem csak azokért az emberekért fontos, akik kapnák ezeket a kölcsönöket, hanem azoknak az embereknek a versenytársaiért és az emberek családjaiért is. A versenytársaknak kevesebb esélyük lenne arra, hogy fenntartható (kölcsöntől mentes) módon győzzenek, és valószínűleg több teher lenne a gyerekeken, mint a szüleiken. Atyáskodás, fenntartható verseny, családi ügyek és a népességszabályozás mind okok lehetnek arra, hogy miért szabályozzuk a devizahiteleket, nem is említve az iszlám vagy a korai keresztény törvényeket, amelyek minden kamatos kölcsönt betiltottak. Röviden, az embereknek nem szabadna több pénzzel tartozniuk, mint egy meghatározott összeg, és ezt a pénzösszeget, a hitelek maximális értékét az államnak kellene meghatároznia, és nem a bankoknak. Ebből az is következhet, hogy a kölcsönök nem lehetnek devizahitelek... Ha minden típusú laptophoz ugyanolyan töltő tartozna, akkor könnyebb lenne ezeket a laptop-töltőket újrahasznosítani. Ez egyrészt maguk a laptop-töltők által jelentett környezetszennyezést csökkenthetné, másrészt megkönnyítené azt, hogy egy napelemeket gyártó cég olyan laptop-töltőt gyártson, ami napelemmel működik. A laptopokon kívül egyéb elektronikai berendezések töltőit is érdemes lenne standardizálni, sőt talán még a hozzájuk tartozó akkumulátorokat is. Így lehetővé válna az olcsóbb kategóriába tartozó napelemek tömeges felhasználása. Ha még tovább megyünk, talán a számítógépek és más elektronikai berendezések egyes alkatrészeit is érdemes standardizálni, hogy a régi, rossz gépeknek minél nagyobb részét újra lehessen hasznosítani. Ha még tovább megyünk, kiterjeszthetjük ezt az elvet sok más gépre is, sőt, talán még olyan dolgokra is, mint a joghurtos doboz. Lehetséges, hogy ez nem áll a gyártók érdekében. Ha a megfelelő gyártók erre nem hajlandók, akkor a terv megvalósítása nyilvánvalóan a politikusok feladata. Arra viszont vigyáznunk kell, hogy szükségtelenül ne korlátozzuk az emberek szabadságát emiatt: csak akkor standardizáljunk, ha az tényleg indokolt, és jelentős javulás érhető el vele elhanyagolható mennyiségű kellemetlenség mellett; tehát ha többet használunk, mint ártunk. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): A.C. Grayling - What is good? (2003; Phoenix, London, 2004) Robert Van De Weyer - Against Usury: Resolving the Economic and Ecological Crisis (SPCK Publishing, 2010) Rohan D'Souza - Environment, Technology and Development: Critical and Subversive Essays (2012) --- 2.4. Környezetvédő ötletek gazdagoknak Az emberek tömegei nem nagyon törődtek a környezetvédelemmel a szabadidejükben, ezért lehet fontos hogy emlékeztessük őket a környezetvédelemre időről időre. Az olyan ünnepek mint a "Föld Napja" segíthetnek elérni a tömegeket, és segíthetnek a környezetvédelem felé irányítani a szellemi fejlődésüket. A vallás ugyanezt a fajta trükköt használta már régen. A gazdagok támogathatnák a környezetvédő ünnepeket, hogy azok jobbak legyenek. Egyébként jó lenne, ha egy környezetvédő ünnep olyan elterjedt lenne, mint a Karácsony, vagy esetleg még jobban. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjék, a gazdagok csinálhatnának egy kampányt vagy egy lobbit. Meg kell jegyezni, hogy a "Föld Napját" talán helytelenül hívják "Nemzetközi Anyaföld Napjának", mert a Föld az nem állat, tehát nincs neme. Még azt is lehetségesnek tartjuk, hogy a földi életnek nagyobb döntési hatalma van, mint a csillagoknak az égen. Vannak gazdák, akik szeretnének élelmiszer-alapanyagokat termelni a földön környezetbarát módon, de nehezen tudják eladni ezeket az élelmiszer-alapanyagokat. Vannak éttermek is, amelyek szeretnék, ha az élelmiszer-alapanyagaik megbízható forrásból származnának, és ezekből készíthetnék az ételeiket. Viszont vannak kereskedők akik közéjük állnak, és lefölözik a profit egy részét. Ezért egy alternatív megoldás fenntarthatóbb lehet, ahol a gazda és az étterem egy céget alkotnának. Ezen a módon nem csak hagyományos ételeket tudnának készíteni, hanem különleges ételeket is, amik ritka növényeken alapszanak. Ezenkívül saját maguk termelhetnék meg a magokat a növényeikhez, hogy biztosak legyenek benne, hogy minden rendben van velük. Ez egy nagyon jó lehetőség lenne arra, hogy környezetbarát éttermeket alapítsanak (GMO-mentes élelmiszerekkel, etikusan kezelt állatokkal, hibrid növények nélkül, nem sok vegyszerrel, több zöldséggel). A gazdagok felgyorsíthatnák a folyamatot azzal, ha részt vesznek az üzletben. A következő ötlet a FreeRice.com példájából származik. 2012-ben az a weboldal egy ingyenes kvízjátéknak ad helyet, például angol szavak szinonimáiról, és minden helyes válaszért néhány szem rizst áldoznak valamelyik szegény ország éhes embereinek. A rizst azok fizetik, akiknek a hirdetései fenn vannak a weboldalon. Nos, ennek az ötletnek egy továbbfejlesztését akármelyik jó webprogramozó el tudná készíteni, és 2012-ben is vannak már a FreeRice.com-hoz hasonló weboldalak, de a gazdagok még jobban tovább tudnák fejleszteni ezt az ötletet. Az az alapötlet, hogy több kuncsaftot lehetne vonzani néhány szolgáltatáshoz, ha kijelentenék, hogy a profitjuk egy részét jótékony célra fordítják, ami a mi esetünkben környezetvédelem. Különböző fajta szolgáltatásokra a jótékonyság különböző arányai lehetnek alkalmasak, talán nulla, talán 50%, talán 100%. Az arány magasabb lehet olyan szolgáltatásokra, amelyekhez nem szükségesek anyagi javak vagy plusz munkaerő. Például, a szerzői jog védelme alatt álló dolgok, a közösségi weboldalak, a koncertek vagy a turisztikai látványosságok népszerűbbek és jövedelmezőbbek lehetnének ezen a módon. Ez az ötlet talán még a nyereményjátékok helyett is méltó egy próbára. Elajándékozhatjuk a régi dolgainkat, elcserélhetjük azokat valami másra, vagy még el is adhatjuk őket egyesével. Ez viszont talán nem az, amit akarunk. Néhány tárgyunk túl értékes lehet ahhoz, hogy elajándékozzuk, de egyúttal túl olcsó lehet ahhoz, hogy időt töltsünk az eladásával. Sok esetben több pénzt kereshetünk munkával, mint azzal az időtöltéssel, hogy lefotózzuk a dolgainkat, feltöltjük őket hirdetési weboldalakra, üzeneteket írunk a vevőknek, és elintézzük a szállítások részleteit. A cserekereskedelem is túl sok időt igényelhet. Ezért hasznos lenne, ha lenne egy kereskedő, aki minden használt (de használható vagy megjavítható - röviden, eladható) dolgunkat egyszerre megvenné, és eladná azokat egy boltban. Tulajdonképpen ez nem új ötlet, tehát lehetnek rá példák a világban, de még nem minden városban. Lehetnek boltok, amelyek használt könyveket adnak és vesznek, vagy használt ruhát, vagy használt elektronikai cikkeket, vagy régiségeket, de az olyan boltok amik bármit adnak vagy vesznek, ritkák. Az emberek viszont elgondolkodhatnak azon, hogy használt babakocsit, biciklit, játékokat, szerszámokat, gyűjteményeket, hangszereket, bútorokat, vagy olyan egyéb dolgokat vegyenek, amelyek tartósak és más boltokban is kaphatók. A gazdagok olyan üzleteket nyithatnának, amelyek minden eladhatót megvennének és eladnának, és ez csökkenthetné az új dolgok iránti keresletet, ami csökkentené a környezetre gyakorolt nyomást. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Global Reporting Initiative - G4 Sustainability Reporting Guidelines (Amsterdam, 2013) David Bornstein - How to Change the World: Social Entrepreneurs and the Power of New Ideas, Updated Edition (Oxford University Press, USA; 2007) --- 2.5. Környezetvédő ötletek aktivistáknak Hogy több tintát megspóroljunk a világban, jobb lenne, ha az emberiség jobb betűtípusokat használna. Az aktuális szövegszerkesztő programokban elég jó betűtípusok vannak, amik több papírt megspórolhatnak, például a "Liberation Sans Narrow". Viszont mi tintát is meg akarunk spórolni, és meg is tehetjük, ha a betűk ábráinak egy-egy részét elhagyjuk, például elhagyhatjuk a P betűnek a felső egyenes részét, olyanná téve ezzel a betűt, mint egy sarló. A divat és a márkanevek világában már vannak is hasonló megoldások más betűkre, amik népszerűek. Egy közkincs betűtípus létrehozása, ami mindegyik vagy majdnem mindegyik betűt hasonlóan megváltoztatna egy kis mértékben, jó nagy mértékű tintaspórolást jelenthetne az emberiségnek, ha divatos lenne. Ez a betűtípus annyira különbözne a hagyományos latin betűktől, hogy akár más elnevezést is használhatnánk rá. Fekete Árpád nem egy hivatásos betűtípus-fejlesztő, de talált egy közkincs betűtípust az Interneten, és megváltoztatta a FontForge nevű open-source programmal, amivel több nap szabadidejét is eltöltötte, de kiderült, hogy a betűtípus több papírt használna, mint mások. Ezért szükséges ide több idő és szakértelem. Néhány környezetvédő szervezet fordítói munkát ajánl néhány aktivistának, de egy fordító aktivista együttműködés nélkül is fordíthat környezetvédő anyagokat. Könyvek, amelyeknek a jogállása már közkincs, jó választások erre. A CIA World Factbook szövege például, ami a CIA weboldalán van, már közkincs és nagyon sok információt tartalmaz, ami a környezetvédelem szempontjából is jelentős, tehát jó lenne azt olvasni más nyelveken is. Van néhány régebbi írás is, amelyek a környezetvédelem szempontjából jelentősek, például "The Coal Question" William Stanley Jevons-tól, vagy "An essay on the Principle of Population" Thomas Malthus-tól. Mivel nagyon sok új és ingyenes, de nem közkincs anyag is van a környezetvédelemről, amelyeket olyan szervezetek adnak ki mint az UNEP vagy mások, egy fordító aktivista akár kezdeményezheti is az ötletet, hogy egy konkrét publikációt lefordítson, és megpróbálhat engedélyt kérni rá. De tényleg csak azokat a publikációkat érdemes lefordítani, amelyek az eredeti nyelvükön sikeresek voltak és sokan fognak olvasni, mert az ingyenes környezetvédelmi írásokon belül nagy a választék, és a minőség sokat számít. Az Interneten rengeteg ingyenes dokumentum elérhető a környezetvédelemmel kapcsolatban és egyébként is. Egy aktivista, akinek van számítógépe és Internet-kapcsolata, készíthetne ezekből a dokumentumokból egy vagy több olyan dokumentum-összeállítást, ami éppen ráfér egy CD-re vagy egy DVD-re, mint a 2008/9-es Wikipedia válogatás az (angol) iskoláknak, vagy a Gutenberg Prodzsekt CD és DVD prodzsektje. (Meg kell jegyezni, hogy a licenszeket figyelmesen el kell olvasni, mielőtt egy ilyen összeállítást készít valaki.) Ezt a CD-t vagy DVD-t pedig akár meg is oszthatná más aktivistákkal is. Így az aktivisták kevésbé függenének az Internet-szolgáltatástól, ami egy válság esetén hasznos lehet. De nem csak válság esetén lehet ez hasznos, hanem arra is, hogy olvasási ötleteket adjunk más aktivistáknak, vagy abban az esetben, ha attól kell tartani, hogy az Interneten hackerek segítségével megfigyelik, hogy valaki mit olvas. Egyébként, ha egy aktivista dokumentum-összeállítást készít, az aktivista megbízhatósága nagyon fontos. Jobb, ha több aktivista van, aki dolgozik ezen, lehetőleg egy környezetvédő szervezettel együttműködésben, és többször leellenőrzik a művüket. Ennek a műnek az írásának idején az Interneten rengeteg, környezetvédelemmel kapcsolatos petíciót lehet találni, amelyeket bárki aláírhat. Ezek aláírásával talán hozzájárulhatunk a petíciók sikeréhez, ami környezetvédő sikert jelent. Itt fontos megjegyezni azt, hogy nem minden petíciót érdemes aláírni, mert sok petíció szövege nem tökéletes. Például, Fekete Árpád valószínűleg néhány tökéletlen petíciót is aláírt korábban, de ezután lehetőleg nem szeretne ilyen petíciókat aláírni. Az olyan petíciók, amelyeket más nyelven nyújtanak be, mint amilyen nyelven az aláíróknak lehetősége volt elolvasni azokat, tökéletlenek. Az olyan petíciós honlapok, ahol nem derül ki világosan, hogy mit ír alá az aláíró, és mit kap meg a címzett, tökéletlenek. Az olyan petíciók, amelyek a jövőről bármit bizonyosságként írnak le, vagy a nem köztudott ismereteket úgy mutatják be a címzettnek, mintha a petíció aláírói is biztos tudással rendelkeznének arról, tökéletlenek. A petíciót egyébként is csak akkor érdemes aláírni, ha nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a petíció jót tesz, és a petícióban leírt állítások igazak, ez pedig inkább akkor áll fenn, ha a petíciót egy híres szervezet készítette. Ezen felül a saját érdekünkben valószínűleg nem érdemes aláírni még azokat a petíciókat sem, amelyek aláírásához meg kell adni a lakcímünket is, vagy amelyek csak olyan weboldalon találhatók, amelynek a felhasználási feltételei túl szigorúak vagy kockázatosak, vagy amelyek minden egyes aláíró nevében külön emailt küldenek a címzettnek. Azokat a petíciókat viszont, amelyekben nem találunk kivetnivalót, a környezetünk érdekében érdemes aláírni, valamint megosztani néhány ismerősünkkel. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): Dr. Gene Sharp - The Politics of Nonviolent Action, Vol. 2: The Methods of Nonviolent Action (Boston: Porter Sargent Publishers, 1973) Randy Shaw - The Activist's Handbook (University of California Press; 1996, 2001) --- 2.6. Környezetvédő ötletek kutatóknak Még ha a környezetvédelem csak a modern időkben jelent is meg, az emberiség már az ókorban is megváltoztatta a környezetet, például, sok állat- és növényfaj eltűnt. Egy hivatásos történész például, aki sok eredeti régi írást tud olvasni, írhatna egy könyvet a környezet romlásának történetéről, a régi korokra tekintettel. Ha sok idézetet és bizonyítást tud felmutatni az állításai mellé, a könyv jobb lehet. Egy másik történész másik könyvet írhatna a környezet romlásának történetéről, az ipari forradalomtól kezdve mostanáig (és akár megemlíthetné benne a környezetvédelemért tett néhány intézkedést is). Az őrláng üzemeltetése szükséges lehet a kényelem szempontjából, vagy azért, hogy megakadályozzanak egy robbanást a rossz (bojler) készülékek miatt. De az őrlángok nagyon sok gázt fogyasztanak, ezért valószínűleg jobb lenne a biztonság és a kényelem kérdését más módokon megoldani. Ez egy nemes feladat a feltalálók számára. Az a kérdés is fennáll, hogy mi történik, ha a gáz elfogy, a láng elalszik, és ezután visszajön a gáz? Ez megtörténhet, például, energiaválság idején, vagy ha a hatóságok csak éjjel engedik használni a gázt. Egy környezetvédő találmányt olyan biztonságossá tenni, mint az őrláng, a valódi kihívás, mert a fejlett technológia minden része elromolhat. Ha semmi más módon nem működik, akkor a kényelem feláldozható a gazdaságosság és a környezetvédelem érdekében (pl. ha még egy kart kell elfordítani, mikor használják a gázt). A környezetvédelmi problémák mértékéről sok adatot lehet találni. A problémák megoldásához szükséges humán erőforrásokról viszont keveset tudunk. A civilizáció megmentését célul kitűző tervnek tekintetbe kell vennie azt is, hogy a népesség mekkora részét teszik ki a környezetbarát és a környezetvédő emberek. Ezért érdemes lenne pontos kutatásokat végezni arról, hogy a különböző országokban és a különböző években a népesség mekkora részét teszik ki azok, akik károsak a környezetre, azok, akik passzívan környezetbarát módon élnek, valamint azok az aktívak, akik ezen felül még időt is szánnak a környezetvédelemre. Ezt a kutatást például kérdőív formájában lehetne elvégezni, ahol az előbb említett homályos kategóriákba való besorolást tényszerű kérdésekre adott válaszok segítségével döntenék el. Ezen kívül egyéb tudományos módszerekkel is érdemes vizsgálni a népesség környezetvédelemre és a túlnépesedés korlátozására való hajlandóságát. A cél természetesen az, hogy egyre több embert tegyünk környezetbaráttá és környezetvédővé, de ha ez nem sikerül, a környezetvédő mozgalomnak akkor is működnie kell. Úgy is javíthatjuk az emberiség környezetvédő tevékenységét, ha ugyanazok a passzívan környezetbarát vagy aktívan környezetvédő emberek nagyobb hatékonysággal tesznek jót. Sok ingyenesen elérhető környezetvédő könyv van, és sok olyan közkincsben lévő könyv is van, ami valamilyen módon kapcsolatos a környezetvédelemmel, például a gazdaságról szól. Egy aktivista elolvashatna néhány ilyen fontosabb könyvet, és leírhatná ezeknek a lényegét egy-egy oldalon, amihez rövid kommentárt is fűzhetne. Az így elkészülő mű ahhoz hasonló lehetne, mint amikor az iskolai kötelező olvasmányoknak kiadják a rövidített változatait. Ilyen módon talán időt lehetne spórolni néhány környezetvédő számára, vagy segíteni lehetne őket abban, hogy milyen könyvet válasszanak olvasásra. Egy olyan könyvet írni, ami más könyvek lényegét tartalmazza, több időt igényelhet mint valami mást írni, viszont bármelyik intellektus elkészítheti, és nem igényel sok áldozatot egy olyan embertől, aki egyébként is el szeretné olvasni ezeket a könyveket, az eredmény pedig valószínűleg érdekes lenne, ha a benne lévő könyvek már egyébként is híresek. Miképpen David Hilbert beszéde néhány matematikai probléma listájáról egy évszázadig is formálta a matematikát, a környezetvédő kutatási feladatok egy professzionális gyűjteménye hasonlóképpen formálhatná a környezetvédelmet egy évszázadig is. További olvasnivalók (ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző): United Nations - Millenium Development Goals Report (annual publication, 2005-2015) Edmund Burke - The Environment and World History (University of California Press, 2009)