Környezetbarát ötletek aktivistáknak

Hogy több tintát megspóroljunk a világban, jobb lenne, ha az emberiség jobb betűtípusokat használna. Az aktuális szövegszerkesztő programokban elég jó betűtípusok vannak, amik több papírt megspórolhatnak, például a "Liberation Sans Narrow". Viszont mi tintát is meg akarunk spórolni, és meg is tehetjük, ha a betűk ábráinak egy-egy részét elhagyjuk, például elhagyhatjuk a P betűnek a felső egyenes részét, olyanná téve ezzel a betűt, mint egy sarló. A divat és a márkanevek világában már vannak is hasonló megoldások más betűkre, amik népszerűek. Egy közkincs betűtípus létrehozása, ami mindegyik vagy majdnem mindegyik betűt hasonlóan megváltoztatna egy kis mértékben, jó nagy mértékű tintaspórolást jelenthetne az emberiségnek, ha divatos lenne. Ez a betűtípus annyira különbözne a hagyományos latin betűktől, hogy akár más elnevezést is használhatnánk rá. Fekete Árpád nem egy hivatásos betűtípus-fejlesztő, de talált egy közkincs betűtípust az Interneten, és megváltoztatta a FontForge nevű open-source programmal, amivel több nap szabadidejét is eltöltötte, de kiderült, hogy a betűtípus több papírt használna, mint mások. Ezért szükséges ide több idő és szakértelem.

Néhány környezetvédő szervezet fordítói munkát ajánl néhány aktivistának, de egy fordító aktivista együttműködés nélkül is fordíthat környezetvédő anyagokat. Könyvek, amelyeknek a jogállása már közkincs, jó választások erre. A CIA World Factbook szövege például, ami a CIA weboldalán van, már közkincs és nagyon sok információt tartalmaz, ami a környezetvédelem szempontjából is jelentős, tehát jó lenne azt olvasni más nyelveken is. Van néhány régebbi írás is, amelyek a környezetvédelem szempontjából jelentősek, például "The Coal Question" William Stanley Jevons-tól, vagy "An essay on the Principle of Population" Thomas Malthus-tól. Mivel nagyon sok új és ingyenes, de nem közkincs anyag is van a környezetvédelemről, amelyeket olyan szervezetek adnak ki mint az UNEP vagy mások, egy fordító aktivista akár kezdeményezheti is az ötletet, hogy egy konkrét publikációt lefordítson, és megpróbálhat engedélyt kérni rá. De tényleg csak azokat a publikációkat érdemes lefordítani, amelyek az eredeti nyelvükön sikeresek voltak és sokan fognak olvasni, mert az ingyenes környezetvédelmi írásokon belül nagy a választék, és a minőség sokat számít.

Az Interneten rengeteg ingyenes dokumentum elérhető a környezetvédelemmel kapcsolatban és egyébként is. Egy aktivista, akinek van számítógépe és Internet-kapcsolata, készíthetne ezekből a dokumentumokból egy vagy több olyan dokumentum-összeállítást, ami éppen ráfér egy CD-re vagy egy DVD-re, mint a 2008/9-es Wikipedia válogatás az (angol) iskoláknak, vagy a Gutenberg Prodzsekt CD és DVD prodzsektje. (Meg kell jegyezni, hogy a licenszeket figyelmesen el kell olvasni, mielőtt egy ilyen összeállítást készít valaki.) Ezt a CD-t vagy DVD-t pedig akár meg is oszthatná más aktivistákkal is. Így az aktivisták kevésbé függenének az Internet-szolgáltatástól, ami egy válság esetén hasznos lehet. De nem csak válság esetén lehet ez hasznos, hanem arra is, hogy olvasási ötleteket adjunk más aktivistáknak, vagy abban az esetben, ha attól kell tartani, hogy az Interneten hackerek segítségével megfigyelik, hogy valaki mit olvas. Egyébként, ha egy aktivista dokumentum-összeállítást készít, az aktivista megbízhatósága nagyon fontos. Jobb, ha több aktivista van, aki dolgozik ezen, lehetőleg egy környezetvédő szervezettel együttműködésben, és többször leellenőrzik a művüket.

Ennek a műnek az írásának idején az Interneten rengeteg, környezetvédelemmel kapcsolatos petíciót lehet találni, amelyeket bárki aláírhat. Ezek aláírásával talán hozzájárulhatunk a petíciók sikeréhez, ami környezetvédő sikert jelent. Itt fontos megjegyezni azt, hogy nem minden petíciót érdemes aláírni, mert sok petíció szövege nem tökéletes. Például, Fekete Árpád valószínűleg néhány tökéletlen petíciót is aláírt korábban, de ezután lehetőleg nem szeretne ilyen petíciókat aláírni. Az olyan petíciók, amelyeket más nyelven nyújtanak be, mint amilyen nyelven az aláíróknak lehetősége volt elolvasni azokat, tökéletlenek. Az olyan petíciós honlapok, ahol nem derül ki világosan, hogy mit ír alá az aláíró, és mit kap meg a címzett, tökéletlenek. Az olyan petíciók, amelyek a jövőről bármit bizonyosságként írnak le, vagy a nem köztudott ismereteket úgy mutatják be a címzettnek, mintha a petíció aláírói is biztos tudással rendelkeznének arról, tökéletlenek. A petíciót egyébként is csak akkor érdemes aláírni, ha nagyon valószínűnek tartjuk, hogy

a petíció jót tesz, és

a petícióban leírt állítások igazak, ez pedig

általában

inkább

akkor áll fenn, ha a petíciót egy híres szervezet készítette. Ezen felül a saját érdekünkben valószínűleg nem érdemes aláírni még azokat a petíciókat sem, amelyek aláírásához meg kell adni a lakcímünket is,

vagy amelyek csak olyan weboldalon találhatók, amelynek a felhasználási feltételei túl szigorúak vagy kockázatosak,

vagy amelyek minden egyes aláíró nevében külön emailt küldenek a címzettnek. Azokat a petíciókat viszont, amelyekben nem találunk kivetnivalót, a környezetünk érdekében érdemes aláírni

, valamint megosztani néhány ismerősünkkel

.

További olvasnivalók

(ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző):

Dr. Gene Sharp - The Politics of Nonviolent Action, Vol. 2: The Methods of Nonviolent Action (Boston: Porter Sargent Publishers, 1973)

Randy Shaw - The Activist's Handbook (University of California Press; 1996, 2001)

Ötletek passzív embereknek (fejezet kihagyva)

Egy olyan világban, amelyben a jó tanulók gazdagabbak lehetnének, ennyivel is több fejezet kerülhetett volna bele a könyv ingyenes verziójába.