Magyar politikai kísérlet 2012-ben a reklámanyagok ellen

I. sz. 2009-től 2011-ig minden évben próbáltam tenni valamit az áruházláncok által a postaládáinkba bedobott reklámanyagok ellen. Először az embereknél próbálkoztam (2009), de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem rajtuk múlik, hanem az áruházláncokon. Amikor pedig az áruházláncoknál próbálkoztam, arra kellett rájönnöm, hogy tőlük csak nagyon kis változást tudtam kicsikarni a petícióimmal (2010, 2011). Ezért fordultam 2012-ben a magyar politikusokhoz. Egy 2009-ben írt írásomban jó ötletet találtam arra, hogy milyen törvényt érdemes hozni a reklámanyagok ellen, és ezt 2012-ben röviden megírtam a politikusoknak, négy más jellegű ötletemmel együtt. Erre az bátorított, hogy a Miniszerelnökség egy kérdőívben kikérte az emberek véleményét néhány dologban. 2012 nyarán még nem érkezett érdemi válasz a megkeresésemre, de úgy döntöttem, hogy hagyok rá időt, és csak a következő évben kérdezem meg, hogy foglalkoztak-e a témával. Lehet, hogy a látszólagos sikertelenségnek az is oka lehet, hogy túl sok dologról írtam, és túl röviden. Valószínűleg a (2)-es és az (5)-ös pontról nem kellett volna írnom, mert így talán népszerűtlenebb lett a levelem. Inkább a többi pont mellett kellett volna több érvet felhoznom.

Sajnos úgy tűnik, hogy 2012. novemberben rossz irányba fordultak a dolgok. Újra akarták forgatni a Kölcsey Ferenc himnuszának filmfelvételét, és sok diákot is bele akartak keverni. Sajnálnám, ha ez az én petícióm (5)-ös pontja miatt lenne, mert nekem inkább az volt a szándékomban, hogy teljesen új vers legyen a nemzeti himnusz. (Kölcsey Ferenc Himnuszában kritizálom azt a sort, hogy "Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt", a természeti törvények miatt.) Nos, 2012. novemberig én már több verset is költöttem, amiket nemzeti himnusznak szántam volna, de később rájöttem, hogy ezek sem a legtökéletesebbek. Lehet, hogy később megpróbálok majd egy még tökéletesebbet írni, de már úgy érzem, hogy ennek nemzeti himnuszként való elfogadtatása a politikai lehetőségekhez mérten nem aktuális. Talán a legjobb az lenne, ha egy ország himnuszának nem is lenne szövege. Mindenesetre tanultam ebből valamit: A politikusokat inkább akkor érdemes megkeresni, ha kész megoldással tudunk szolgálni. Valószínűleg minden politikai pártnak érdekében áll a siker, és ha kész megoldást tudnánk nyújtani, ami sikerre vezet, akkor érdekükben állna együttműködni. Sajnos a petícióm (5)-ös pontja még nem volt kész.

Fekete Árpád - Javaslatok Fekete Árpádtól a magyar politikusoknak 2012-ben

2012. június 12-13.

Javaslatok Fekete Árpádtól. Ez a rész a közkincs tulajdonát képezi (public domain).

Tisztelt Miniszterelnökség!

Örülnék, ha átadnák a levelemet magának a miniszterelnöknek, de ha ez nem megy, kérem fontolja meg a benne foglaltakat legalább egy parlamenti képviselő. A nemzeti konzultáció, az állampolgárok véleményének kikérése nagyon érdekes, bár az interneten valószínűleg költséghatékonyabb lenne. Véleményem szerint jobb lenne, ha az egész ország népességét bátorítanák arra is, hogy fogalmazzák meg a saját ötleteiket, amelyek segíthetnek az országnak. Több szem többet lát. Például egy publikus, internetes fórumot javasolnék ilyen célra. Most következzenek az én javaslataim, amelyeket most fontosnak tartok, mielőtt még jobban belemennék a politikába. Ezek nem konkrét törvényjavaslatok, inkább csak törvénytervezetek, amelyek további kidolgozást igényelhetnek. A kidolgozásban szívesen segítek, amennyiben van rá igény. Más ötleteim is lennének, de úgy döntöttem, hogy inkább csak azokat írom le ide, amelyekről többet tudok.

1. Mellékkeresetek lehetővé tétele

Volt idő, amikor szívesen készítettem volna egy weboldalt, és Google Adsense-féle hirdetéseket tettem volna rá, amelyből jött volna egy kis pénz, méghozzá külföldről. Ez a pénz azonban nem lett volna olyan sok, hogy érdemes legyen kiváltani rá a vállalkozói igazolványt. Konkrét törvények híján viszont az adószakértők sem értettek egyet abban, hogy vállalkozói igazolvány nélkül lehet-e ezt legálisan csinálni. Az lenne a kérés, hogy az ilyen és ehhez hasonló tevékenységekkel bármely magánszemély kereshessen pénzt, ha az ezzel keresett pénz nem lép túl egy bizonyos limitet. Ezt még azoknak is engedélyezném, akik munkanélküli segélyt kapnak, miként az egyszerűsített munkaszerződés is engedélyezett nekik. Hasonló mellékkereseti területek lehetnek még, ahol a munkánkért különböző magánszemélyektől kapunk kis összegű pénzt, amire nem érdemes se vállalkozást alapítani, se megbízási szerződést kötni. Ilyen lehet például a kutyasétáltatás, a fűnyírás, a takarítás, a korrepetálás, és még rengeteg ilyesmi. A mellékkeresetek lehetővé tétele azért is jó lehet, mert valaki így indulhat el abba az irányba, hogy egyéni vállalkozó legyen. Ha már elég sok pénz jön be neki a mellékkeresetekből, egyéni vállalkozást alapíthat. Egyébként viszont úgysem tudná előre megjósolni, hogy a vállalkozása mennyire lenne sikeres, ezért az egyéni vállalkozás alapításába nem mer belevágni. A konkrét törvény tehát bármely magánszemélyt számlaképessé tenne egy bizonyos limitig. Ebből akár még adóbevétele is származhatna az államnak.

2. Az egyetemek jobb kihasználása

Úgy tűnik, hogy az oktatási és kutatási rendszer, az egyetemi tanárok, a doktoranduszok és a professzorok munkája nem a leghatékonyabb, mert a kutatási céljaikat általában nem az államérdek határozza meg. Ha viszont meg lenne határozva, hogy milyen kutatások állnak leginkább az állam és a földi bioszféra érdekében, és melyek azok a kutatások, amik inkább károsak lehetnek, ösztönözni lehetne azokat a kutatásokat, amelyekre tényleg szükségünk van. Tehát az egyetemi tanárok, doktoranduszok és professzorok kötelező publikációit lehetőleg ilyen témában kellene megíratni, különben jobb lenne, ha kevesebb fizetést kapnának. Korunkban leginkább a környezetvédelmi és gazdasági problémák okozhatnak gondot, tehát jó lenne, ha ezeken más tudományterületek professzorai is dolgoznának interdiszciplináris módon, és segítenék más professzorok munkáját. Az, hogy mit érdemes kutatni és mit nem, maga is egy külön kutatási téma lehetne, amin akár filozófusok is dolgozhatnának a szakterületek tudósaival, politikusokkal és civil szervezetek képviselőivel együtt. Elsősorban tehát a helyileg szükséges témákban érdemes kutatni. Ezekről a dolgokról, a nemes kutatási ötletekről egy bárki által elérhető listát kellene fenntartani az ENSZ Millenium Development Goal-jaihoz hasonlóan, ahova bárki javasolhatna új ötleteket. Ezt ki lehetne bővíteni feltalálóknak szóló célokkal és diplomamunka-téma ötletekkel is. Én például kutatási témának javasolnám az őrláng nélküli, öngyújtóhoz hasonló működési elvű gázbojler feltalálását, mert az őrláng túl sok gáz felhasználásával jár. Az általam javasolt többi kutatási témáról később szeretnék írni.

3. A közoktatás reformja

Mivel az érettségi vizsgával manapság alig lehet munkát kapni, az érettségi vizsga megszerzését munkaképes szaktudás megszerzésétől tenném függővé, mert nem egészen érett még az a személy, aki nem állja meg a helyét a munka világában. A gimnáziumokat tehát úgy kellene átalakítani, hogy az érettségivel együtt mindegyik adjon még valamit: vagy felsőfokú nyelvvizsgát, vagy két középfokú nyelvvizsgát, vagy újságírói képesítést, vagy kereskedő-boltvezetői képesítést, stb. Tehát valamit, amivel el lehet menni dolgozni, ha a tanuló életében közbejönne valami, és nem tudná folytatni a tanulmányait. Sajnos túl sok még az elmélet.

4. Környezetvédelmi adófajta: az áruházláncok reklámanyagainak megadóztatása

A leginkább szembetűnő környezetellenes tevékenységeket meg lehetne adóztatni. Egy példát adok az áruházláncok reklámújságainak pazarlása területén, amely témával már régebb óta foglalkozok. Az ötlet, hogy a reklámanyagok példányszámát meg kell felezni, vagy hasonló arányban kell csökkenteni. Tehát a reklámanyagok kibocsátása és terjesztése adómentes maradjon fele annyi példányszámig, mint amennyit a törvény meghozatala előtt kibocsátottak. Ha ezen felül is kibocsátanak még reklámanyagot, azért adót kelljen fizetniük a túllépéssel arányosan. Így a reklámanyagot kibocsátók állása is megmaradhat, az akciós áruk nagy része eladásra kerülhet, az áruházláncok pedig ösztönzést érezhetnek arra, hogy jobban odafigyeljenek arra, hogy ki az aki kér reklámanyagot és ki az aki nem. Mert azt tapasztaltam, hogy ha ezt a lépést nem tesszük meg, akkor a reklámanyagok terjesztői akkor is bedobhatják a postaládáinkba az áruházláncok reklámújságait, ha a postaládánkon ezt kifejezetten tiltjuk (az én esetemben valaki le is tépte a postaládáról a kiírást). Ez pedig iszonyatosan nagy pazarlás, és könnyen lehet, hogy több papírt használ fel, mint amennyit az újságosnál árulnak. Ha ki tudjuk küszöbölni ennek a pazarlásnak egy részét, akkor a Földnek és az országnak is több erőforrása maradhat meg fontosabb célokra, például a természet védelmére vagy fűtésre. Ezekre az erőforrásokra szükség lehet abban a korban, amikor a fosszilis tüzelőanyagok megcsappannak. A reklámanyagok papír (fa), víz, vegyi anyag és festék pazarlása ellen i. sz. 2009. óta minden évben tettem valamit, és a tapasztalataimat a következő webcímen osztottam meg:

http://FEWS.ourproject.org/p1_reklam.html

Valószínűleg ezt a levelet is meg fogom ott osztani HTML formátumban, magyarul és angolul is. Talán az ott olvasható dolgok még jobban segítenek megérteni azt, hogy miért tartom ilyen fontosnak ezt a prodzsektet. Egyébként az sem utolsó szempont, hogy az államnak is jöhet be adóbevétele belőle.

5. Alternatív magyar nemzeti himnusz lehetősége

A teljesség igénye miatt meg szeretném még említeni, hogy én másik, jobb, tévedhetetlen nemzeti himnuszt szeretnék Magyarországnak, amiben benne van annak a lehetősége, hogy saját erőnkből is képesek vagyunk javítani a sorsunkon, és a jövendőnk olyan hosszú lehet, aminek lehetetlen, hogy megbűnhődtük már a bűneit. De most elsősorban az előző négy pont miatt írtam.


   Üdvözlettel:


      Fekete Árpád