Környezetbarát játékok

Az életükből körülbelül tíz vagy több évig, az emberek gyerekek és szeretik a szabadidejüket játékokkal tölteni. Ezért fontos az, hogy a játékokat környezetbarátabbá tegyék. Egy játék úgy lehet környezetbarátabb, ha kevesebb erőforrást használ fel, ha nagyobb oktatási értéke van, vagy ha több időre köti le a gyerekeket környezetbarát módon. Azok a könyvek, amelyek ilyen játékok szabályait tanítják, valószínűleg környezetbarátok. De az is fontos, hogy a játék nagyon népszerű legyen, különben a gyerekek nem nagyon akarnak játszani vele. A gyerekek általában a divatot követik, és a gazdagok támogathatnának egy játékot annak érdekében, hogy divatos legyen, például egy népszerű kerettörténettel vagy valami más módon. Ehhez szükséges lehet új játékot készíteni, és egy gazdag ember vagy szövetség támogathatja az ilyen népszerű környezetbarát játékok készítését, ha felállít egy versenyt játékfejlesztők között, hasonló erőforrásigénnyel, és a sikereik szerint jutalmazza őket. Fekete Árpádnak például az az ötlete támadt, hogy készítsenek egy számítógépes játékot, ami arról szólna, hogy mentsük meg a földi életet a 21. században, együttműködés által. Ebben az esetben, a játékban használt campaign szó egybeesne a környezetvédő/politikai kampánnyal. A környezetnek úgy tűnik, hogy jobb lenne, ha a számítógépes játék körökre osztott és több játékos által játszható lenne egy gépnél. A környezetnek úgy tűnik, hogy az is jobb lenne, ha a játéknak lennének részei, amelyeket számítógép nélkül is lehet játszani, hogy ilyen módon is újabb környezetbarátabb játékokat népszerűsítsenek. Csak pénz és kreativitás kérdése, hogy készítsenek egy ilyen játékot.

Az Istenben hívők és a filozófusok talán nem minden játékot látnak ugyanolyan jónak. Jogos a kérdés, hogy melyek azok a játékok, amelyeket a legetikusabb játszani. Ennek eldöntéséhez több szempontot is figyelembe kell venni. Ilyen szempontok a következők: környezetbarát kellékeket használjon, a jóra tanítson, képes legyen közösséget teremteni

,

ne nagyon segítse a mesterséges intelligencia fejlődését, érdekes és divatos legyen, elérhető legyen a szegény embereknek is, örömet okozzon a kevésbé tehetségeseknek is, jót tegyen a testi és lelki egészségnek, és akár pénzt is lehessen vele keresni, mint sporttal, vagy feladványkészítőként. Ezeken kívül talán vannak még egyéb fontos szempontok is. A játék érdekesebb lehet, ha a szabályai nem túl bonyolultak, de megnyilvánulhat benne az emberi kreativitás. Elég nehéz olyan játékot készíteni, ami az összes említett feltételnek megfelel, pedig az lenne az ideális. Az a tanulság, hogy nem csak környezetbarátnak kell lennünk, hanem más szempontokból is etikusabbnak.

A környezetvédelem komoly dolog, és fontos problémákról szól, de az embernek nem mindig van kedve olyan csatát vívni, amelyben vesztésre áll. Ezért azoknak, akik sokat szenvedtek már ez a világ miatt, és sok áldozatot hoztak már a világ megjavítása érdekében, érdemes lehet játszaniuk, hogy elvonatkoztassanak a világtól, és több sikerélményhez és örömforráshoz jussanak. Legalábbis, 30 éves kora előtt Fekete Árpádnak a játék jelentette a legfőbb lelki örömforrást. Fekete Árpádnak az a hipotézis is eszébe jutott, hogy egy boldog embernek valószínűleg könnyebben megy a fogyókúra, a testápolás, a testnevelés és az önmegtartóztatás is, mert a szomorúaknak nehezebb áldozatokat hozniuk. Egy profi játékos még pénzt is kereshet tétre menő játékokkal, vagy azzal, hogyha játékokról ír, vagy azzal, hogyha részt vesz új játékok készítésében. A játékoknak nem elhanyagolható a terápiás és a közösségformáló szerepe sem. De nem mindig könnyű megfelelő játszótársat találni. Aki sokszor győz, annak a játék unalmasabbá válhat, aki pedig sokszor veszt, az valószínűleg nem élvezi annyira a játékot. Ilyenkor segíthet a játék kezdetekor az erősebb játékos által önként vállalt hátrányos helyzet, például az, ha egy sakknagymester bástya nélkül játszik egy gyerek ellen. Így bármelyikük győz, örömet okozhat neki a játék. Ha tehát játékot készítünk, érdemes gondoskodnunk arról is, hogy sokféleképpen lehessen önként hátrányt vállalni, vagy pedig arról, hogy egycsapatos játékok esetén legyenek különböző nehézségi fokok. Ha pedig olyan sokat játszunk, ami megadja a boldogságot, és hátrányos helyzetből is győzni tudunk, akkor miért ne próbálkoznánk újra a való életben is a problémáink megoldásával?

További olvasnivalók

(ezeket nem feltétlenül olvasta el a szerző):

Mary C. Hofmann - Games for Everybody (1905)

Leigh Anderson - The Games Bible: Over 300 Games - the Rules, the Gear, the Strategies (Workman Publishing Company, 2010)

Környezetbarát örömök (félkész)

Egy olyan világban, amelyben a jó tanulók gazdagabbak lehetnének, ennyivel is több fejezet kerülhetett volna bele a könyv ingyenes verziójába.