![[hu]](pic_flag_hu.png "magyar")
![[en]](pic_flag_en.png "angol")
„Túl sok faanyag, víz, vegyszer és festékanyag kerül felhasználásra hiába.“
Bevezető
Magyarországon és Európában máshol is az áruházláncok hetente címzés és bélyeg nélküli reklámkiadványokat szoktak juttatni az emberek postaládájába - sokszor az emberek akarata ellenére. Ez mind bélyeg nélküli reklámanyag a közeli üzletekből, ami olyan információkat is tartalmaz, hogy mennyibe kerül a kenyér. Ezenkívül általában a világ minden részén előfordul, hogy az embereknek címzéssel és bélyeggel ellátott direkt marketing levelet, vagyis szemétpostát kapnak akaratuk ellenére. Ezek a reklámanyagok sokszor elolvasás nélkül a szemétbe kerülnek, így pazarlás történik. Ez a pazarlás nagy mértékű, olyannyira, hogy környezetünk állapotát befolyásolhatja (egy magyar kisváros egy lakására körülbelül 1,45 kilogramm bélyeg nélküli reklámkiadvány jutott egy hónapban). Túl sok faanyag, víz, vegyszer és festékanyag kerül felhasználásra hiába. Ez nem környezetbarát, és nem is fenntartható, mert a fára úgyis szükség lehet a fűtéshez vagy más célokra, ha majd kevesebb energiaforrás áll az emberiség rendelkezésére. Ha a nejlonzacskók helyett papírzacskókat akarnánk használni, akkor is több faanyagra lenne szükség. Már csak az a kérdés, hogy mikor érdemes elkezdeni csökkenteni a pazarlást: már most vagy majd ha eljön a krízis. Valószínűleg érdemes minél előbb áttérni a takarékosabb életmódra, fokozatos hozzászokással, mert ha hirtelen kell, abból baj lehet (az emberiségnek sokkal gyorsabban kellene visszatérnie a takarékosabb életmódhoz, mint amilyen gyorsan pazarlóvá vált az életmódja).
2008
Én, Fekete Árpád, úgy emlékszem, hogy a 2008-as év vége felé kezdett el foglalkoztatni a környezetvédelem, és hamarosan (bár ez lehet, hogy már 2009-ben volt) el is kezdtem készíteni egy környezetvédő honlapot, amiben szót ejtettem a reklámanyagok pazarlásáról, a napi élelmiszerek csomagolóanyagianak pazarlásáról, a dobozos üdítők belsejében található ezüstpapír kreatív újrahasználásának módjáról (térbeli poliéderek készítésére), valamint a GreenPeace-ről is. A honlap fejlesztése abbamaradt (miként néhány más honlapomé is), de a reklámanyagok pazarlásának csökkentése, mint hatékony cél, megmaradt bennem.
2009
2009-ben elsősorban a bélyeg és címzés nélküli, többoldalas reklámkiadványok mennyiségének lecsökkentését tűztem ki célul. Még 2009-ben írtam két írást erről a témáról, ami itt olvasható:
2010
Ezután 2010-ben a gyakorlatban is kipróbáltam, amikről írtam. Például meg szerettem volna győzni az embereket, hogy tegyenek ki a postaládájukra a reklámanyagokat tiltó kiírást:
Ezenkívül írtam egy petíciót 20 magyarországi áruházláncnak, hogy tegyék környezetbarátabbá a reklámanyagaikat. Erről a próbálkozásomról és annak esetleges eredményéről a következő linken lehet bővebben olvasni:
2011
Az előbbi petícióm viszonylagos sikertelensége láttán a politikai megoldás felé fordultam. De előtte, 2011-ben még egyszer visszatértem az áruházláncok meggyőzésének ötletéhez, mivel rájöttem, hogy ezt kipróbálhatom aláírásgyűjtéssel is a ThePetitionSite.Com honlap segítségével, a petíciót nemzetközi áruházláncoknak címezve. Sajnos csak kevesebb, mint száz aláírást sikerült gyűjtenem az interneten, és a petíciómra egyáltalán nem kaptam választ:
2012
Legközelebb csak akkor küldök petíciót az áruházláncokhoz, ha emögött egy szervezet neve áll és 10000 aláírás teljesíthetőnek látszik. Egyébként pedig inkább egy törvényjavaslat tervét érdemes megfogalmazni, és a képviselőinken keresztül benyújtani a parlamentnek. Már el is kezdtem ezt a következő kört, amiről itt lehet többet olvasni:
2013
2013-ban regisztrálva voltam a Twitter-re, és rácsiripeltem három magyar politikus fiókjára, és arról írtam, hogy a tervezett reklámadónak a papír alapú reklámújságokat jobban kellene adóztatnia, és a tévéreklámokat kevésbé. Talán elolvasták, talán nem. Egyébként, 2013-ban, csak egy rövid esszét terveztem írni az egész témáról, magyarul és angolul, ami az elméleti alapja lehetett volna annak, hogy mit tegyünk ezzel a prodzsekttel a következő években (az esszé adott volna egy rövid bevezetőt, és kérdőíves kutatásokat, új típusú közvélemény-kutatásokat, gazdasági kutatásokat, a reklámanyagokat tiltó címkék üzenetének betartatására vonatkozó kutatásokat, valamint a különböző képviselőkkel való kapcsolattartást javasolta volna). Viszont rájöttem, hogy túl kevés az időm és a pénzem, ezért úgy döntöttem, hogy abbahagyom a prodzsektet, amíg sokkal több pénz nem lesz rá. Az, hogy nem töltök több időt ezzel a prodzsekttel, még nem jelenti azt, hogy passzív módon nem teszek a sikeréért: tehát, ha a prodzsektet leíró honlap látogatottságának növelésén dolgozok, akkor közvetett módon ez a prodzsekt is halad...
Szupermarketek; szórólapjaitokat szemétbe szórom!
Arra gondoltam, egyesíteni kellene erőinket a Red Dot Campaign (ami egy kanadai kampány volt a reklámanyagok pazarlása ellen) készítőivel, csak ez is időbe telne.
2014
Ebben az évben még érdemesnek tartom megosztani azokat a keresési kulcsszavakat, amelyekkel a témával kapcsolatos internetes információk elérhetők:
"SPAR Átgondolt szórólapkiadás a fenntarthatóság jegyében": amiről itt írtam, bár az eredeti forrás már offline.
"Stop Junk Mail campaigner"
: brit weboldal sokkal több információval.Bár aktívan nincs már időm részt venni ebben a prodzsektben, a főbb fejleményeket azért érdemes itt is közölni. 2014-ben Magyarországon a reklámtörvény bevezetése főleg a nagy televíziócsatornákat érinti, de ennek esetleg lehet jótékony hatása az áruházláncok reklámanyagainak korlátozása miatt is. Sajnos a törvényről nehéz többet megtudni, és nehezen érthető, így valójában nem tudom, hogyan hat ez a törvény az áruházláncokra.